Top of the week

Tegnap nagyon sokat léptünk előre az előkészületekkel, és általában is, ez a péntek teljes egészében a "szülőségről" szólt.
Ezúton is nagyon sok puszi és köszönet hugiéknak a gyerekágyért és a szekrényért, aminek a helyét már nagyjából meg is találtuk a hálószobában. Miután tegnap összeszereltem az ágyat, mára virradólag, életünkben először egy gyerekágy társaságában aludtunk Stellel. Nagyon jó érzés volt. Az egész szobának valahogy más lett a jelentése.
No meg aztán úgy tűnik megvan a szülésznénink is. Stell beszélt vele telefonon, miután tisztességesen felmérte a terepet szülésznő terén. A nyáron szülés hátránya, hogy rendre belefutunk a "nem vállalhatom el, mert szabadságon leszek" mondatba. Ennek ellenére mindenkitől azt halljuk, minden fórumon azt olvassuk, hogy a Szt. Imrében minden szülésznéni szuper. Ez megnyugtató. Mi a miénkkel április végén találkozunk, és akkor remélhetőleg körbe is vezet mindenhol, és megmutogat mindent.
A nap harmadik, és talán legkiemelkedőbb történése: keresztszülők leszünk, mármint Eszternénííííííí és Mátébácííííííí (legalább is Alfi szerint így hívnak minket). Nagyon köszi Orsi és Zé a bizalmat, hogy mi tarthatjuk keresztvíz alá Bertit. Teljesen váratlanul ért mindkettőnket a felkérés, de nagyon nagy boldogság ez nekünk!
És a nap mondása kicsikémé: "Azon gondolkoztam, hogy amikor zuhanyzok, az olyan Lucának, mint amikor mi bent ülünk az autóban kocsimosás alatt. Csak persze ő nem lát ki az ablakon!"
Szóval ritkán történik ennyi jó dolog egy nap.

Kamera által világosan

A lenti kis videó negyedik másodpercében tisztán kivehető, ahogy tündérkénk határozott jelzi szülei felé, hogy a mamája által néhány perccel korábban elfogyasztott nutellás kalács ízlett neki. Szégyenlős a lelkem, mivel ezen az egy kis mozdulaton kívül semmi mást nem mutatott a kamerának, hiába vettük közel negyedórán keresztül. Majd legközelebb, hiszen a kezem érintését is időbe telt megszoknia. Lehet, hogy a kamerával is így van.

Hatodik hónapba lépve

Kedden voltunk a dokinéninél. Annyira megnyugtató Kocsis doktornő, hogy az valami hihetetlen. Nyugodt, türelmes, magabiztos, mosolygós. Ritka párosítás, úgy tűnik nagy szerencsénk van vele. Megnyugtatott minket, az, hogy Luca, mint valami motolla mocorog odabent, nagyon jó hír: minél többet mozgolódik, annál jobb. Az UH szerint gyönyörűen fejlődik, és ez látszódik Stell pociján is. Ami szintén gyönyörű. Persze, a hatodik hónapba lépve...

Luca mocorog

Félelemetes, hogy milyen hatással van rám, ha Luca megmozdul. Mintha kommunikálna, már most. Amikor rúg, amikor érezem, hogy mocorog, rögtön azon gondolkozom, hogy milyen személyiség lesz? Az, hogy szeretné, ha érzékelnénk őt, azt jelenti, hogy kommunikatív, közösségi ember lesz? A sok mozgás azt jelenti, hogy nem bír a fenekén maradni? Az, hogy annyit rúg, üt, azt mutatja, hogy harcos egyéniség lesz?
Nagyon izgalmas!

Wellness után vissza a hétköznapokba

Piszok jó hétvégén vagyunk túl. Persze a "túlbuzgó önkéntesrendőr" a fizetésnél kicsit elrontotta a szánk ízét, de az első "hármasban" töltött kirándulásunk nagyon tutin sikerült. A program percről-percre alakult, de minden összejött: napsütéses kastélynézés, szaunázás és masszír míg kint esett, finom kajálások, pont időben érkező mise stb-stb.
És hát a kis tündérünk egy haspók. Ez ismét bebizonyosodott: nagyon szerette a jércemell filét, a hagymalevest és a finom kakaót is. Olyan mozgásba kezdett ilyenkor, mintha egy szobabiciklit tettek volna be neki (copyright by Stell). De egyszerűen megunhatatlan érezni a jelenlétét köztük. Annyira emberi, annyira kommunikatív.

Első délután Röjtökön, vagy Muzsajon

Hogy Röjtökön vagyunk-e, vagy Muzsajon azt pillanatnyilag nem tudom. Egészen mókásak ezek a nevek: Szidónia, Amália, Szeréna (mint a fehér egér anyuka a Minden egér szereti a sajtot-ban), Klotild. Mi a Borbálában lakunk: átlagosan szép hotelszoba minimál világítással, és szokás szerint vékony válaszfalakkal. De a vacsora, nagyszerű volt. Családunkhoz híven a mami gerbeaud-jánál jóval gyengébb zserbót is nagy duzzogva megettük (a csokoládéöntet az csokoládéöntet).

Kell egy ház...

A mi Csabagyöngyénk, a mi csapatunk már megvan. Egyelőre három tagú. A következő lépés egy ház kéne, hogy legyen, legalább is a tervek szerint. Persze pillanatnyilag hihetetlen, hogy ez valaha összejöhet, de azért ma egy lépéssel közelebb kerültünk. Vagy legalább közelebb kerültünk ahhoz, hogy eldöntsük, megtesszük az első lépést. Továbbra is nagyon nehezen tudom megítélni, hogy mekkora az a kockázat, amit vállalhatunk, illetve amit vállalnunk is kell, és mekkora az a hitel, teher stb., ami már irreális vállalásnak számít. De jó helyzetben vagyunk, mert legalább van alapja az álmodozásainknak, sőt.

Egyszóval nincs panasz: Hajrá Csabagyöngye SC! Hajrá Minarik Ede!

Gyerek és család

Furcsa, hogy mennyivel inkább családnak tekintjük azt a közösséget, ahol van gyerek. Még én is sokkal szívesebben használom magunkra a család szót, amióta tudjuk, hogy júliusban megérkezik Luca.

Édesség

Valami tündéri módon mosolyog, ásít, szopja az ujját. Íme Müller Luca 2 és 4D ultrahang-felvételen:

A csokoládé és mi

Hogy hogyan jön össze a család és a csokoládé? A fene tudja. Már a hangzása is felderít. Az illata mosolygásra ingerel. Az íze jókedvre derít. Véd a betegségekkel szemben. Afrodiziákum. Meghosszabbítja az életet.
Ja, és a csokoládék általában 33 °C-on olvadnak.
Azt hiszem - legyen ez sokak számára elkeserítő vagy érthetetlen - nem telik el nap, hogy ne ennénk valami édességet. Stell kedvence az egész mogyorós Milka, a francia különlegesség, a Nutellás kalács. Az enyém a méteres süti, a Boci Napolini (étkocsis), de igen kedvelem a Kindercsokoládét is. Örömteli, amikor éjfél előtt néhány perccel az ágyból felállva megkérdezem drágámat: "Egy kis csokifagyi?" és üdvözült mosollyal az arcán, azt mondja: "Úgy szeretlek!"
És hamarosan újabb "édesség" érkezik közénk.