Gazdag két hét volt

Hosszú hallgatás után ismét itt vagyunk, annál is inkább, mert Zé barátom meg is jegyezte, hogy régen lett frissítve a blog. Hát komám, íme:

Az elmúlt két hétben annyi minden történt, hogy mindent nem is tudunk elmesélni, úgyhogy időrendi sorrendben a négy kiemelkedő történés következik.

Április 22-én megint voltunk Kocsis doktornőnél, akiről ismét csak jókat tudunk elmondani. Nyugodt, kedves, hozzáértő - mint mindig. És csak jókat tud mondani Lucáról minden vizsgálatkor, aminek bizonyára nagy szerepe van abban, hogy ennyire kedveljük. Bő egy hete a kiscsaj 1,5 kg és 35 cm volt, ami azt jelenti, hogy neki is jut a mami által elfogyasztott szénhidrát mennyiségből. Akkora már, hogy az ultrahang kép már nem tudja egy képbe befogni. Életstílusa és napi rutinja a pocakban változatlan: végtelen mennyiségű és intenzitású testmozgás az aerobiktól kezdve a biciklizésen át egészen ugrókötelezésig. Ennek megfelelően Luca esetében nem lehet számolni azt az álmoskönyvek által "előírt" 10 mozgást, mivel ő csak egyszer mozog naponta. 0-24 óráig. De hát pont ilyen csajszit szeretnénk: élénket, élettel telit és lehetőleg cserfest. Az alábbi képen az avatott szemek a lenti képen láthatják, hogy a kamera felé fordulva megmutatja magát (segítségül a szeme az a felső sötét kerek folt, alatta pedig a fehér rész a nózija).

Találkoztunk a minden bizonnyal leendő szülésznénikkel, Váradi Zsófiával, aki körbevezetett minket a Szt. Imre szülészetén. Nagyon szimpatikus volt, hogy végig csak tájékoztatott minket, és minden jövőbeni együttműködésünkhöz hozzá tette, hogy "amennyiben együtt fogunk dolgozni", azaz ha őt választjuk. Ez nagy pirospont volt mindkettőnknél és egyben nagyon jó politika a leendő szülők felé. A szülészettel így első ránézésre csak elégedettek lehetünk: láttuk a híres "Ikea" vajúdó- és szülőszobát, illetve megnéztünk egy "klasszikus" szülőszobát. Amellett, hogy minden modern, átlátható és megnyugtató, nagyon jó jelnek vesszük, hogy szinte mindenre nyitottak: ha rögtön szoptatni akarunk (márpedig akarunk), nincs akadálya, ha a mama a szülés után szeretne hármasban lenni a babával és papával, az is működik, de ha pihenni akar, azzal sincs gond. És még sorolhatnék egy sor pozitívumot, de most több nem jut eszembe. Azért azt hozzáteszem, hogyaz Ikea szoba bizonyos megvilágításban egy középkori kínzókamrának is elmenne, ahol a bordásfalnál folyik a kerékbetörés, az óriáslabda béklyóként funkcionál, és igen furcsa sámli alakú vajúdó sámli egyfajta kaloda szerepét tölti be. Ez valószínűleg annál is inkább így van, mert a vajúdás a legtöbb esetben azért nem leányálom. Mindenesetre jó volt bekukucskálni a jövőbe.

2 és fél hónappal Luca születése előtt egy fővel bővült a család. Ahogy korábban írtuk, keresztszülői felkérést kaptunk Orsitól és Zétől, amit nagy örömmel el is fogadtunk. Vasárnap (ápr. 27.) meg is tartottuk a keresztelőt a Budafok Felsővárosi templomban Zsolt atya vezényletével. Albert, aki névad szentjéhez hasonlóan igen nagy nyitottsággal fogadta a történéseket, mindössze kétszer pityeredett el, és a fejére kent és csöpögtetett dolgokat sztoikus nyugalommal tűrte. Bár nem ő választott minket, azért bízunk benne, hogy elégedett lesz anyáék döntésével. A lenti fotón mindenesetre nem szomorú velük!

És végül: mindenki máshogy készül a gyereke érkezésére. Van, aki kifesti a leendő gyerekszobát. Van, aki összeállítja a gyereke teljes, egy éves ruhatárát. Van, aki szoptatószéket és kényelmes babaágyat szerez be. Mi videókamerát. Íme az első ezzel készült felvételek. Valahogy úgy kell élvezni a hintázást, ahogy Ármin teszi (adj rá hangot!).

Mint a tatai edzőtáborban

A Szabó és a Gyöngyös család a mi "várhídipéterünk". A hétvégén ugyanis megkezdődött az alapozás a nyári megmérettetésre, mivel mi, ellentétben a válogatottal kijutottuk az újabb erőpróbára. Először jött a cicázás, amikor Gergő, illetve Berti csupán annyira közeledett felénk, mint Lendvai Ildikó az ötvenhez. Ezt - köszönhetően Stell vonzó kinézetének - mindkét fiú esetében megoldottuk. Ezt követte az egykapus edzés. A mesterek (Kriszta bá, Ákos bá, Orsi bá, Zé bá) felváltva bízták a gyereket az egyik, illetve a másik versenyzőre. Az első pillanatok labdakezelési problémái után már-már a brazil kört is meg tudtuk csinálni. Majd végül a kétkapus edzés, mikor már úgy passzolgattunk Eszterrel, mintha valóban a Europass-szal játszanánk.
És a közönség, főleg Leányfalun, tényleg nagyszerű volt. Bár Szilvának és Katinak nem kellett átélnie egy újabb Irapuato-t (http://youtube.com/watch?v=ffF7n7IrK98 - 00:18-02:00 között).

Ház közeli állapotban

Szinte már kézzel fogható közelségben van a házunk. Alább a tervek már nagyon közel járnak a végső elképzeléseinkhez. Lesz nagy nappali, táas konyha kilátással a kertre, étkező a baráti társaságok fogadására, tér a "king size bed" számára, füvesített tetőterasz, Luca-Vince-... szoba/szobák, sarokkád és még sok minden más. Még szerencse, hogy mindketten bauhaus-ban gondolkodtunk és ez az építészünktől sem áll távol. Köszi papi!

Alább egy rajz a homlokzatról, de több tervrajz található a http://picasaweb.google.com/mueller.mate/Tervrajzok címen.

Ínycsiklandozó

Ezt a képet Stell küldte nekem, mint a "csokoládé család-főjének". Hát, nem ínycsiklandozó, ahogy a finom csokoládé omlik le arról a gyönyörű süteményről? Szinte érzem a számban a pirított mandula és mogyoródarabokat. Még szerencse, hogy tegnap jégkrémeztünk egy nagyot (fagylaltozni nem tudtunk, ugyanis a Szamosnál április közepén, 22°C fokban még nincs fagyi - érthetetlen).

Megsimogatott a lányom

Ez a csajszi aztán ért engem: már most tudja, hogyan kell a papával beszélni, hogyan vegyen le a lábamról. Hétfő este szokás szerint Eszter pockóján nyugtattam a kezem, amikor az eddigieknél is egyértelműbb jelét adta a viszonzott szeretetnek: "végigsimogatta" a tenyeremet, a csuklómtól az ujjaim végéig valószínűleg a sarkával, vagy talán a könyökével.
Akkora élmény volt, hogy többet gondoltam erre a néhány másodpercre azután is, hogy a könyvelőm kedden felhívott, és elárulta, hogy teljes APEH ellenőrzés elé néz a cég április 18-án. Így legalább nem nézünk szembe több ilyen vizsgálattal addig, míg Luca nagycsoportos nem lesz.

Kisgömbőcök

Egy rövid beismeréssel kell kezdenem: az alábbi fénykép ötlete nem saját, hanem kedves barátunktól, Krisztától származik. Kriszta tavaly szintén abban a ritka helyzetben volt nővérével, mint most mi a húgomékkal, azaz, hogy az unokatesók egy hónapon belül jöttek világra. Ennek kapcsán készült náluk egy nagyon klassz fotó a két várandós mamáról: nagy pocakkal ott állnak büszkén, vidáman és nagyon kereken, már-már giccsesen megcsillan a napfény az egyik pocin...szóval baromi jó kis fénykép volt.

Hát, a feltételek nálunk is adottak: van két kismama, akik tetejében sógornők, mindketten a hatodik hónapban járnak (Stell az elején, Zsófi a végén), mindkét férj imádja a neje hasát, és mindkét pockó kerek, mint egy félérett dinnye, mert ott gubbasztanak az unokatesók: Luca és ...(öcsikének egyelőre még nincs neve). Mint annak idején az Illés a "búcsúkoncetre", összeállt a két család egy fotózásra, azzal a különbséggel, hogy mi nem titkoljuk, lesz még ilyen közös fénykép. Ha nem is annyi, mint ahány Illés "búcsúkoncert", de lesz.

Amikor csokoládé-családnak sok a cukor

Hát nem volt zökkenőmentes, de csak túl vagyunk a terheléses cukorvizsgálaton. Egy ilyen vizsgálat előtt, amelyik során a kismamának végtelen mennyiségűnek tűnő glükózt kell 2-3 dl vízben feloldania, és meginnia, még az olyan édesszájú família is el-elgondolkodik a közeli jövő történésein, mint a miénk. Ha még ehhez hozzáteszem, hogy nekünk kétszer sikerült 24 óra leforgása alatt letolni ezt a tömény cukorszirupot, akkor talán érthető, hogy Stell tegnap kevesebb csokoládét evett a szokásosnál (én persze nem). Szóval jótanács leendő kismamáknak: mindig kérdezzék meg a teendők miértjét, mert az az egészségügyi dolgozó, aki nap-nap után sok tucat várandós mamával találkozik, természetesnek veszi a dolgok egymásutániságát. Így fordulhatott elő, hogy a kedd reggeli vérvétel után, mely az elmúlt években elfogyasztott édességmennyiséget tekintve érthetetlen módon kimutatta, hogy Eszter cukra épphogy eléri a minimum értéket, szerda reggel elindultunk a terheléses vércukorvizsgálatra.
Rendes szülőkként már napokkal korábban kiváltottuk a nőgyógyi néni által mondott glükózt, majd azt szerda reggel feloldva a megfelelő vízmennyiségben és egy kis citromlével "ízesítve" Stell megiszogatta. Dolog rendben. Egyelőre hányinger, rosszullét nincs. Irány a Fehérvári úti SZTK laborja! Kismamák előre fuss az 1-es ablaknál! Be a laborba, majd azzal a tempóval ki a laborból. Vizsgálat nélkül.
Merthogy a terheléses vércukorvizsgálat valóban két vérvételből áll, ahogy azt mi is tudtuk, de csak abban az esetben, ha a kismamának van 1 hónapnál nem régebbi laborlelete vércukorértékkel. Ha nincs, akkor vérvétel (ez volt a kedd hajnali), ami megállapítja, hogy a mamóca nem fog bekómálni, ha a kabai cukorgyár éves termelésének nagyjából 50%-át belepumpálják. Ha ez tényleg megállapításra kerül, akkor jöhet a menet: egy laza vérvétel hajnalban, majd glükózt meginni éhgyomorra, két órát várni, majd újbóli vérvétel, hogy kiderüljün, e két óra alatt a leendő anyuka szervezete egy ilyen cukorsokkot is képes-e feldolgozni.
Persze mi is kérdezhettünk volna, mi is fórumozhattunk volna, de nem tettük. Ennek eredménye, hogy Stell alkarja úgy néz ki, mint aki kb. 3 éve heroinon él (persze ez kis túlzás, mert a nővérkék jól szúrnak a Fehérvárin), és az egész mogyorós Milka még mindig a spájzban figyel, bontatlanul.
És, hogy a lényegről is szóljak: terhelés ide, terhelés oda, vércukor rendben. Mindössze egy tized a különbség az éhgyomri és cukor utáni között, és minden a határértékeken belül.
...és Luca is tovább mocorog, mint a motolla.