Kis gyerek kis öröm, nagyobb gyerek nagyobb öröm

Borzalmas nehéz összeszedni, hogy mennyi minden érdekes dolog történt kis családunkkal és legfőképp Lucával az elmúlt három hónapban. Megpróbálom leírni az összes cukiságot, ami miatt például a ma esti közös imánk után csak nevetni tudtunk rajta Stellel annak ellenére, hogy dög fáradtak voltunk, Luci pedig csak tökölődött időhúzás gyanánt egy hónapok óta porosodó játékkal. De mindezt olyan édesen, hogy csak megzabálni lehet. Olyan ütemben nyílik az értelme, fejlődik az érzelmi intelligenciája és bújik elő a humorérzéke, hogy azt követni is nehéz. Itt van most már két év és három hónaposan, és még minden nap tud meglepetést okozni nekünk. Szóval lássuk a történéseket olyan sorrendben, ahogy épp eszembe jut.

Ez a vonat, ha elindult...

Csak azért hívtam címül ezt a jó kis Csík számot, mert Lucát szülinapja alkalmából elvittük vonatozni. Ezzel már jó ideje tartoztunk neki, mert már nagyon régóta megígértük, hogy megyünk. Persze a Budatétény - Kelenföld - Budatétény nem olyan iszonytató távolság, de nem az út, hanem a maga a vonatozás volt a lényeg. Egy kényelmes, légkondícionált autóból átültünk egy...meglepő módon egy kényelmes, légkondícionált vonatra. Annyira csendes volt, hogy Luca tetszésnyilvánításaitól volt hangos a vagon, sőt pontos is volt, ami a tűző napon nem hátrány. A "tovább" után ajándékkérdés, ultrahang és egy kis zene jön.

Buttózok valamit

Balra Csilla néni és Pista bácsi látható. Ezek a Duplo figurák Luca kedvenc játékai közé tartoznak, akiknek egy álmos szombat hajnalban kellett nevet adnom, amikor Luca a "Papi, buttózzok valamit!" felkiáltással hozta tudomásomra, hogy mivel játszunk. Erről, az azóta már a családunkban rögzült szóról, a buttózásról jutott eszembe, hogy összeírok egy-két lucás mondatot, kifejezést. Ezek valószínűleg így olvasgatva nem lesznek annyira szórakoztatóak, mint élőben, mert a hangsúly, hanglejtés és a valós kiejét leírhatatlan, de legalább mi emlékezni fogunk rájuk pár év múlva is.

Határozott egy csajszi

Semmi kétség, Luca olyan gyerek, akire tökéletesen illik a csajszi kifejezés. Elképesztően huncut, hihetetlen módon tud nézni a kis boci szemeivel, végtelen könnyedséggel csavarja ujja köré az apját, tele van élettel, imád emberek között lenni, szeret a csatjaival játszani, és még sorolhatnám. Talán egyetlen tulajdonság hiányzik belőle, ami megvan egy csajsziban, az a vagányság, bár ha arról van szó, hogy ellent kell mondani a szüleinek, akkor nagyon bátor, és nem törődik a következményekkel. Márpedig mostanában elég sokszor teszteli a határait:

Emma? Vince? Szavazz!

Ahogy azt már az előző bejegyzésben említettem, jön Luca kistestvére!!!! A fotón lévő 6 x 8 mm-es kis sötét folt Emma, vagy éppen Vince - odafent már valószínűleg eldöntötték, csak nekünk nem szóltak még, viszont tippelni attól még lehet, sőt kell is ott jobbra! Mivel az utolsó menzesz kezdőnapjától számítják a terhességet, hivatalosan öt hetes, azonban az ultrahang napján szerintünk inkább 10-12 napos volt a kicsike. Még semmilye sincs csak egy három fős családja, akik nagyon várják február 8-át, amikor papír szerint meg fog születni. Persze ha kicsit hamarabb jön, akkor az apja után lesz megint egy fafejű bak a családban.

Kis közös nyaralás

Előző héten egy hosszú hétvégére lementünk Hegymagasra, és nem is csak hármasban a szűk család, hanem a Zsömbölyi-Gyöngyös famíliával (Kriszta, Gergő, Ákos) közösen áztunk-fáztunk pénteken, és együtt is sültünk meg szombat-vasárnap. Amit előzőleg mindannyian sejtettünk, az utólag maximális be is igazolódott: elképesztő jól éreztük magunkat mind a hatan (sőt nyolcan, de erről később), a két mókuska pedig olyan jól megtalálta a hangot, hogy öröm volt nézni, sőt sokszor alil-alig kellett rájuk néznünk. Itt-ott egy kis "nem adom", "enyém", "ne vedd el", de enélkül szerintem el sem képzelhető egy két és egy három éves játéka, de ezen kívül közös bújócska, közös bicklizés-motorozás, közös duplózás és rajzolás stb..

Koncertre menni Luca mellett

Tegnap este koncerten voltunk Stellel. Nem is akármilyenen: egyik kedvencünk, Jamie Cullum fellépésével vette kezdetét a huszadik bécsi jazzfesztivál. Én nem különösebben vagyok oda az angolokért, de ez a twentysomething gyerek tud valamit. Az elmúlt években már háromszor voltunk valamilyen jazz koncerten Bécsben (Buena Vista Social Club-on, Madeleine Peyroux-n és egyszer már Jamie Cullum-on is voltunk), de akkor még nem volt Luca. Tegnap este rájöttünk, hogy gyerekes szülőként sok mindent máshogy értékelünk egy ilyen félnap során, mint annak előtte.

Csiga, torony, játszótér

Az elmúlt hónapokban nagyon izgatják Lucát a bogarak, madarak, puhatestűek. Persze most is érdekes egy kutya, vagy kecske, sőt Fridáék kakasa is, de az apró lényekkel kapcsolatban valami félelemmel teli érdeklődés van benne. Ma, miközben indultunk megnézni az egyik kedvenc építményemet, a Tétényi-fennsíkon lévő víztornyot, feltétlenül perceket kellett időznünk egy csiga mellett, aki az éjszakai esőben elindult átkelni a járdán, de a reggeli melegben az út felénél pihenésre adta a fejét. Ahogy a vicc is mondja, nekik a másik oldalra születni kell. Végül csak elindultunk, és nem is olyan hosszú várakozás után feljutottunk a 42 méteres tetőszintre, ahonnan pazar kilátás tárult elénk. Bár Luca hat hetesen már 2000 méter magas is járt, azért nagyon élvezte a programot.

Vissza a természetbe

Luca végtelenül élvezi, hogy eljött a jó idő, még akkor is, ha rendszeresen záporok szakítják meg a napsütést. Bár akár süt a nap, akár jégeső esik, ő mindig kifelé vágyik. Még szerencse, hogy kiköltöztünk - és még egyszer kiköltözünk - Barossra, ahol kert van, meg kutyaugatás, meg rigófütty, meg "pitpanvirág", meg "patucsbogár". Itt lehet az úttesten motorozni, még akkor is, ha Luca szerint az veszélyes, lehet gyalog menni ringatóra, érdemes volt biciklit és gyerekülést venni, és még sorolhatnám.

Változott is meg nem is

Bár még két éves sincs Kishusi (ahogy ma reggel szólította saját magát az apja után szabadon), de annyit változott az elmúlt egy év során is, hogy egy diavetítés erejéig visszatekintünk az előző mintegy 12-14 hónapra. Ennek apropóját az adja, hogy Stell feltöltötte a telefonján lévő képeket a számítógépre. A lenti - sokszor rossz minőségű - fotókon egy valamit mi biztosan látunk: szinte semmit sem változtak a gesztusai, az arckifejezései és a szépsége.

Kis cukik

Simi úr és Luca úgy gondolták, hogy kimennek az utcára együtt, és megnézik a szomszéd kutyáját, Golyót. Sajnos már csak a visszajövetelt kaptam el, de a kertbe befelé is ugyanolyan édesek voltak együtt, kézenfogva.

Fürdés cuki hangokkal

Ahogy az esténként lenni szokott, a vacsora utáni fürdéssel kezdjük meg a nap lezárását. Egy ilyen múlt heti fürdésre csempésztem be a diktafont, amit végig nagyon ügyesen dugdosnom kellett, hogy Luca önmagát adja. Ebből fakadóan itt-ott kicsit rosszabb a hang. van ahol irtó hangos, van ahol pedig a háttérzaj túl erős. Mindazonáltal, ha belehallgattok, egy kis ízelítőt kaphattok abból, hogy a mókuska hangja is bazi édes. Külön szótár nem kell az anyaghoz, mert szikrontolmácsként igyekeztem mindent fordítani.

Valentina Rossi

Bár hidegnek hideg volt, de olyan szépen sütött a nap, hogy délután a játszótér mellett döntöttünk. Luca természetesen az új motorjával akart jönni. A minap vettünk egy űjat, mert a régit már a térdével hajtotta szegénykém.

Hátha olvas még minket valaki

Szinte napra pontosan fél éve nem írtunk semmit ide. Lehet, hogy ezt a postot már senki sem fogja olvasni, mivel belefáradtatok a várakozásba (mindez természetesen nem vonatkozik Klárira és hugira, akik 6 hónapja rágják a fülünket a blog miatt). Érthető módon nem igazán lehet leírni mindazt, ami ez idő alatt történt, de címszavakban megpróbálunk megemlékezni róla.