2010. február 22.

Hátha olvas még minket valaki

Szinte napra pontosan fél éve nem írtunk semmit ide. Lehet, hogy ezt a postot már senki sem fogja olvasni, mivel belefáradtatok a várakozásba (mindez természetesen nem vonatkozik Klárira és hugira, akik 6 hónapja rágják a fülünket a blog miatt). Érthető módon nem igazán lehet leírni mindazt, ami ez idő alatt történt, de címszavakban megpróbálunk megemlékezni róla.

Luca:
- elmúlt másfél éves
- beszél (ízelítő a kedvenc szavainkból: kakótya=karácsonyfa; cicui=kisfiú; anyuni=aludni; házsóka=hálózsák; hamui=hajgumi; hópuszi=hókuszpók; Sisumi= Simi úr)
- furmányosan firnyákosan fifikás
- énekel (pl. a Boci. boci tarka első sorát teljesen felismerhetően szövegestül, dallamostul)
- átalussza az éjszakákat, ami valószínűleg hozzájárul ahhoz, hogy hihetetlenül kiegyensúlyozott
...és még végtelen és egy dolog, amit nem lehet leírni, csak úgy jellemezni, hogy nagyon vicces vele az élet.

Család:
- Stell egy év kihagyás után folytatja az egyetemet
- eladtuk a Királyhágó utcai lakást, ahol 10 évet éltem, éltünk
- három hét alatt kiköltöztünk (ezúton is köszönjük Cincikének, Bazsinak és Zsoltinak a segítséget, és Robinak, Gergőnek és Pali bának a több mint 80 dobozt, amit meg is töltöttünk)
- ideiglenesen beköltöztünk a szülőkhöz, ami mondanom sem kell, óriási segítség
- gőzerővel halad a házépítés, úgyhogy remélhetőleg nyár elején már újra költözhetünk
...és összességében minden nagyon jó, minden nagyon szép, mindennel meg vagyunk elégedve.

Persze Bogyó a legfontosabb, akiről alább néhány kép az elmúlt hétről:

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

De igen, én olvaslak benneteket! :-) rendületlenül :-)
Puszilom azt a nagylányt, olyan szépséges!!! őrület, nem? -mármint ahogy szalad az idő!Kriszta

Névtelen írta...

Igen, igen, igen :DD énisénis
sok puszi Nektek, Judy