Hát elképesztő a kiscsaj, és mókás, hogy minek tud egy szülő örülni. Családunk tagjai igen kifinomult humorral van megáldva. Ez a cizellált viccelődés leginkább az alfarhangok utánozására terjed ki, főleg amikor éppen valaki leguggol, vagy leül egy székre. Mondanom sem kell, hogy a "lenti" hangok utánozása akár Tamás-sogór, akár mamika, vagy papika részéről osztatlan sikert arat minden esetben a gyerekek (Ármin, Simi és Bogyóka) körében. Ennek megfelelően Lucát is sokszor szórakoztatjuk puki-imitációval. Ma azonban két dolog világossá vált számunkra:
Bogyó génjeiben hordozza a humor Benny Hill-i magasságait (mélységeit).
A kiscsaj tudatosan próbál már dolgokat utánozni (még akkor is, ha nem egészen ura a testének, jelen pillanatban például a nyelvének).
A címben szereplő idézet Ármintól származik, aki kb. 3 és fél évesen egy hangosabbra sikeredett eresztés után a fenti szavakkal vállalta fel tettét.
Hugi megjegyzésének hatására eljött az ideje az új bejegyzésnek. Igen, sajnos ritkulnak a post-ok, mert nem jut rá idő. De azért igyekszünk pótolni a híreket, még ha nem is egy hírügynökség gyorsaságával (bár amilyen tempóban legutóbb az MTI reagált egy megkeresésre, lehet hogy ez idejétmúlt kijelentés - de ez már szakmai kérdés inkább). Október 25-én eljött az ideje az óraátállításnak. Ennek értelmét manapság egyre többen vitatják (annak idején valami ködös energia megtakarítási szempontból vezették be, ha jól tudom). És ebbe a sorba mi is beálltunk annak ellenére, hogy azon a szombaton időt nyertünk vele. Október utolsó hétvégéjéig úgy zajlottak az esték, hogy Luca este 9-fél10 között lefeküdt aludni, és reggel fél9-9-ig szunyókált meghagyva ezzel a szülőknek az esti "kettesben-létet", és lehetővé téve a mamának, hogy reggel 7-re elmenjen fallabdázni, hogy aztán 9 körül visszaérve etetni tudjon. Ugyan próbáltuk Lucának elmagyarázni, hogy mi, felnőtt emberek, hogyan alkalmazkodunk az óraátállításhoz, de már most látszik a csajszin, hogy szereti a saját útját járni. Hogy mi következik mindebből: megmaradt a fektetés ideje (9 körül), de Bogyóka 7-fél8-ra hozta előre a felkelést, azaz a természet szempontjából ő pont ugyanakkor kel, mint az átállítás előtt. Így most ahhoz, hogy mama eljusson fallabdázni, komoly logisztikai előkészületek, számolgatások, etetési trükközések szükségeltetnek. Hál'Istennek az esti nyugalom megmaradt, úgyhogy nem panaszkodunk. Különben is Luca mostanában zabálnivalóan kezd gügyögni és rötyörészni, már ha van ilyen szó. A lenti videón épp Figo és a Szentkirályi palack bűvöli el.
Eljött az ideje, hogy megejtsük a hemangióma alaposabb kivizsgálását. November 20-ra kaptunk időpontot a Kelen kórház UH-laborjába. Ez egy magánkórház, ahol természetesen Szent István királyunk segítségét kérték a vizsgálat megejtéséhez. Ezzel nem is volt semmi gond kezdetben: mosolygós recepciós (vö. a Tim Roth alakította boy-jal a 4 szobából), Elke nővérszerű ápolónő, aki beleszerelmesedett ott a folyosón Lucába, tiszta, nyugodt váró, alig pár percet csúszott az időpont, kedves doktor...aki aztán kinyitotta a száját. Valószínűleg sosem fog kiderülni, hogy kislányunk az UH vizsgálattól és a szeme bizergálásától, vagy a dokibácsi szájszagától kezdett el veszettül sírni. Mindenesetre a zárójelentésre rákerült, hogy a vizsgálat pontosságát és eredményességét a gyermek sírása megnehezítette. Most egy drámában az a mondat következne, hogy "s a szájszag tragikus események egészét sorát indította el". De ennyire nem volt drámai a helyzet, "mindössze" annyi történt, hogy egy fizetős magánrendelésen laza 80 percet kellett várnunk, hogy kezelőorvosunk (ha már Elke nővér: a doki, aki mégoly hozzáértő is, mégiscsak úgy mozog, mint Klaus-Jürgen Wussow a Klinika utolsó részének forgatása után 35 évvel) megerősítse az ultrahangos orvos diagnózisát, azaz semmi komoly, a hemangióma nem vészes, el fog múlni.
Nagyon eljött már annak az ideje is, hogy keresztszülőket válasszuk Lucának. Úgyhogy választottunk. És a választásunk egyértelmű volt. És reméljük a keresztgyerek is hálás lesz nekünk ezért. A keresztszülő téma önmagában megér egy hosszú bejegyzést, amire a keresztelő környékén sort is fogunk keríteni. Vizsont volt egy, a leendő keresztmamához kapcsolódó történet a múlt héten: Luca 4 és fél hónaposan részese volt majdani keresztanyja, Lichti doktori védésének, melynek talán része volt a summa cum laude eredmény elérésében. Ezúton is gratulálunk!
Annyi mindennek jött még el az ideje, most például annak, hogy lefeküdjek aludni, úgyhogy folyt.köv. később.
Így fél év elteltével újragondoltuk a blog arculatát, és változtattunk rajta egy kicsit. Nincsenek pöttyök, sőt a design a csokoládéra sem utal (papának fogynia kéne). Viszont van menü felül, letisztult forma, nyugodt színek. Persze, hogy tetszik neked, vagy sem, azt nem kívánjuk befolyásolni, viszont te befolyásolhatod a külsőt azzal, ha szavazol (jobbra nézz). Amennyiben nagy az ellenszenv a fás arculat iránt, változtatunk.
Legtöbbször, amikor úgy tűnik, már semmi nem segíthet Bogyóka nyűgösségén, rosszkedvén, egy kis ének a szülők torkából - annak ellenére, hogy papi némelyiket mégoly hamisan is adja elő - meglepő sikert arathat. Lássuk, hát Luca slágerlistájának első öt helyezettjét. (Persze nem úgy kell elképzelni, hogy 100 lehetséges nóta közül kerül ki a top 5. Nem. Az igazság az, hogy kb. 8-10 dal van, amit énekelni szoktunk neki, mert egyelőre ennyinek tudjuk úgy a dallamvilágát, mint a prozódiáját. A repertoár azonban néhány Gryllus Vilmos lemez beszerzése óta folyamatosan bővül.)
5. Somvirággal, kakukkfűvel: Gryllus Vilmos dala a megjelenés hetében a slágerlista ötödik helyén landolt, bár ezen ének esetében nehéz eldönteni, hogy Luca, vagy a szülők kedvelik jobban ezt a fülbemászó dallamot.
4. Vuk dala: A Vuk dalt mamika énekelte otthon először, és Bogyóka nagyjából a tizedik előadásra megbarátkozott az igen bonyolult dallammal, mellyel papikának - aki jobb szereti a pentaton jellegű hangsorokat - a mai napig meggyűlik a baja. (alább Wolf Katika előadásában, akiről be kell valljam, fogalmam sincs, hogy kicsoda)
3. Árkot ugrott a szúnyog: A dobogó harmadik fokán az a dal áll, mely oly sok este segített élvezetessé tenni a fürdést Luca számára. Talán ennek a szúnyog nótának van a legjobb szövege a Top 5-ben, azonban az újonnan megjelent alkotások leszorították a szúnyogokat az első helyről.
2. Gá-gá-gugu-gú-subi-dubi-ó-jeeee!: Papa saját költése hosszú ideig a slágerlista vezetője volt. Az ősi idők sámán kántálásait a jazz és a blues elemeivel vegyítő dalban a szöveg és a melódia szoros egysége figyelhető meg, mely magával ragadja a hallgatókat. Ezt nemcsak Luca, hanem Ármin dal iránti rajongása is bizonyítja.
1. Málna: A keretes szerkezet jegyében egy újabb Gryllus dal, ezúttal a lista élén. A szerzemény örökbecsű, mert még emlékszem, hogy kiskoromban, mikor talán a Mélyépterv munkahelyi Mikulás-ünnepségén (akkor Télapó-ünnepségnek mondták) voltunk hugival, már nagy sikert aratott körünkben az akkor Levente Péterrel közösen előadott bálna-dal. Ez a nóta, feltehetőleg a nagyon sok mély magánhangzó miatt hihetetlen nyugtató hatással van a kiscsajra, így méltán foglalja el a lista első helyét.
Nagylaj mester remekül megtalálta az apró kis blikkfangot az előző post címében. Ezúton is köszönjük a megjegyzést. Akkor ennek örömére idézzük fel a "sodó jó" jelenetet (Jóbarátok s06e09)!
Csütörtök este Freddy Cole koncerten voltunk a Millenárison. Hosszú idő után végre megint kettesben. Hát ige, nincs jobb dolog Lucánál, de kevés a randevú. Viszont az este és maga a zene iszonyú jó volt. Itthon is, a kocsiban is szól a jazz, de annál mikor élőben nyomják (zongora, gitár, bőgő, dob), nincs jobb. (Nekem még egy trombita azért felfért volna a színpadra.)Az este természetesen megfelelő technikai és logisztikai előkészítést igényelt annak érdekében, hogy el tudjunk szakadni otthonról. A nap második felében sakkoztunk a szoptatásokkal, hogy jó ütemben jöjjön ki az utolsó, vagy egy órával előrébb hoztuk az esti fürdőt és a vacsorát, hogy Bogyóka jól bealudjon, és Müller nagyinak ne legyen olyan nehéz a dolga. De ember tervez, Luca végez. Mintha megérezte volna, hogy le akarjuk passzolni: eszegetett, néha becsukta a szemét, aztán hirtelen felnyitotta, aztán nyammogva "húzta" az időt, mikor is úgy döntöttünk, hogy lehet bármi, indulnunk kell. Papa még tett egy kósza kísérletet az altatásra, de ez is hamvába holt. Így egy kissé nyűgös babócát hagytunk itt a nagyira. Az ezután történtekért le a kalappal mamikám előtt: amint elmentünk éktelen sírásba tört ki Luca. Ez olyan, hogy egy idő után nem hallasz mást körülötted, csak azt; egyre csak az jár az eszedbe, hogy a budafoki temetőből lassan felkelnek a halottak; hogy a szomszéd biztos most tárcsázza a 112-t; átgondolod, hogy van-e fül-orr-gégész ismerősöd, aki majd rendbe teszi a hallásodat. Ezt 5-7 percig még el is lehet viselni, 5-7 percig még tudja magát bíztatni az ember, hogy "mindjárt megnyugszik a vállamon", de hosszabb ideig már nem könnyű feldolgozni, hogy csinálhatsz bármit (sétálgathatsz, dölöngélhetsz, énekelhetsz - amit a sírástól amúgy sem hallani, rugózhatsz stb.), csak sír és csak rí a gyerek. Ilyenkor, amikor már-már lélekben feladná az ember, még bírni kell egy kicsit, és hinni abban, hogy egyszer megnyugszik. Éva nagyi hitt benne, és negyed óra után szép lassan helyre állt a rend, majd pár perccel később már, mint egy darab fa feküdt a kiscsaj, és aludt - szokásához híven - reggelig. És persze egy percig nem lehet haragudni Bogyeszre, mert ő még biztos, hogy nem trükközik. Ha sír, akkor valami nincs rendben, és az általa ismert egyetlen kommunikációs csatornát használja ennek kifejezésére. És különben is, elkezdett jönni a foga.
Köszönjük, hogy többen hiányoltátok az új bejegyzést. Jogos, hiszen már vagy két hete nem jelentkeztünk.
1. Legfontosabb persze, hogy mi van a kis Bogyókával. Továbbra is csak szuperlatívuszokban tudunk beszélni róla annak ellenére, hogy 1-2 dolog azért komoly fejtörést okoz mamának-papának. A kismanócskát elérte az első betegség: vénás hemangiómája van a szeme alatt. Ez szerencsére annyira nem aggasztó, mint amennyire ijesztően hangzik. Lényegében annyit látunk, hogy alvás után kicsit hasonlít egy vesztes meccs utáni Kovács Kokó Pistára, mivel a bal szeme alatt ilyenkor egy kicsit lila és kissé duzzadt. A november 20-i vizsgálat után még okosabbak leszünk, de most már nem izgulunk legalább. Be kell vallani, hogy papa igen rosszul viselte a vizsgálat napjai alatti bizonytalanságot. Először volt árnyoldala a szülőségnek. De ami minden mást illet: kis buborékunk mosolyog, átalussza az éjszakát, napközben szűnni nem akaró társaságigénye van, egyre tudatosabban használja a duci kezét (ami még mindig egy felfújt gumikesztyűre hasonlít így nehezen megy az ujjak összekulcsolása, ami mostanság a kedvenc elfoglaltsága), és mindent a szájába akar tömni, leginkább az öklét, ami ha egyszer sikerül guiness-re érdemes teljesítmény. Az óraátállításról elfelejtettük tájékoztatni Lucát, így ő továbbra is akkor kel, amikor előtte, "csak" az most 7-fél8 és 8-fél9. Persze így sem panaszkodunk, főleg annak fényében, hogy az esti programot előre kellett hozni a művésznő miatt, így lényegében fél9-9 között már alszik.
2. Kézhez még nem kaptuk, de telefonon már jelezték építészünknek (papinak), hogy megvan az építési engedély (hála a nagypapa és nagymama munkájának). Ennek örömére koccintottunk tegnap este Stellel a magunk absztinens módján. Persze a várakozás közben sem álltak az előkészületek: kezd összeállni a gépészeti rész a tervezett alternatív fűtési megoldásokkal, és drága belsőépítészeink, hugi valamint Rita már megörvendeztettek minket egy-két látványtervvel. Már csak az kérdés, hogy a válság közepette ki akarja majd megvenni a lakásukat, hogy építkezhessünk.
Konyha: első verzió (panoráma) még barna fallal
Konyha: valószínűleg végleges verzió zöld fallal
3. Mamócának ezúton is boldog szülinapot kívánunk! 4. A késedelmes bejegyzés egyik oka papa veseköve, mely alattomos és fájdalmas egy betegség. Sok szót nem is érdemes vesztegetni rá, talán csak arra a tényre, hogy ez a típusú kő olyan ételek mellőzésével előzhető meg, melyek oxaláttartalma magas. Így nem javasolt a csokoládé és a kakaó!!!! Ha-ha-ha. Ez biztos menni fog. 5. Végül néhányan hiányoltátok a friss fotókat Bogyókánkról. Íme.
