Kis gyerek kis öröm, nagyobb gyerek nagyobb öröm

Borzalmas nehéz összeszedni, hogy mennyi minden érdekes dolog történt kis családunkkal és legfőképp Lucával az elmúlt három hónapban. Megpróbálom leírni az összes cukiságot, ami miatt például a ma esti közös imánk után csak nevetni tudtunk rajta Stellel annak ellenére, hogy dög fáradtak voltunk, Luci pedig csak tökölődött időhúzás gyanánt egy hónapok óta porosodó játékkal. De mindezt olyan édesen, hogy csak megzabálni lehet. Olyan ütemben nyílik az értelme, fejlődik az érzelmi intelligenciája és bújik elő a humorérzéke, hogy azt követni is nehéz. Itt van most már két év és három hónaposan, és még minden nap tud meglepetést okozni nekünk. Szóval lássuk a történéseket olyan sorrendben, ahogy épp eszembe jut.

Ez a vonat, ha elindult...

Csak azért hívtam címül ezt a jó kis Csík számot, mert Lucát szülinapja alkalmából elvittük vonatozni. Ezzel már jó ideje tartoztunk neki, mert már nagyon régóta megígértük, hogy megyünk. Persze a Budatétény - Kelenföld - Budatétény nem olyan iszonytató távolság, de nem az út, hanem a maga a vonatozás volt a lényeg. Egy kényelmes, légkondícionált autóból átültünk egy...meglepő módon egy kényelmes, légkondícionált vonatra. Annyira csendes volt, hogy Luca tetszésnyilvánításaitól volt hangos a vagon, sőt pontos is volt, ami a tűző napon nem hátrány. A "tovább" után ajándékkérdés, ultrahang és egy kis zene jön.

Buttózok valamit

Balra Csilla néni és Pista bácsi látható. Ezek a Duplo figurák Luca kedvenc játékai közé tartoznak, akiknek egy álmos szombat hajnalban kellett nevet adnom, amikor Luca a "Papi, buttózzok valamit!" felkiáltással hozta tudomásomra, hogy mivel játszunk. Erről, az azóta már a családunkban rögzült szóról, a buttózásról jutott eszembe, hogy összeírok egy-két lucás mondatot, kifejezést. Ezek valószínűleg így olvasgatva nem lesznek annyira szórakoztatóak, mint élőben, mert a hangsúly, hanglejtés és a valós kiejét leírhatatlan, de legalább mi emlékezni fogunk rájuk pár év múlva is.

Határozott egy csajszi

Semmi kétség, Luca olyan gyerek, akire tökéletesen illik a csajszi kifejezés. Elképesztően huncut, hihetetlen módon tud nézni a kis boci szemeivel, végtelen könnyedséggel csavarja ujja köré az apját, tele van élettel, imád emberek között lenni, szeret a csatjaival játszani, és még sorolhatnám. Talán egyetlen tulajdonság hiányzik belőle, ami megvan egy csajsziban, az a vagányság, bár ha arról van szó, hogy ellent kell mondani a szüleinek, akkor nagyon bátor, és nem törődik a következményekkel. Márpedig mostanában elég sokszor teszteli a határait:

Emma? Vince? Szavazz!

Ahogy azt már az előző bejegyzésben említettem, jön Luca kistestvére!!!! A fotón lévő 6 x 8 mm-es kis sötét folt Emma, vagy éppen Vince - odafent már valószínűleg eldöntötték, csak nekünk nem szóltak még, viszont tippelni attól még lehet, sőt kell is ott jobbra! Mivel az utolsó menzesz kezdőnapjától számítják a terhességet, hivatalosan öt hetes, azonban az ultrahang napján szerintünk inkább 10-12 napos volt a kicsike. Még semmilye sincs csak egy három fős családja, akik nagyon várják február 8-át, amikor papír szerint meg fog születni. Persze ha kicsit hamarabb jön, akkor az apja után lesz megint egy fafejű bak a családban.