Elfogultság

Nyilván elfogultak vagyunk, de talán van némi alapja. Döntse el mindeki maga!

Először sátrazott a család

Hát bennem volt egy kis tartás, hogy milyen lesz, de egyetlen félelmem, vagy aggályom sem igazolódott be. Úgy sátraztunk négy napot a Gerecsében, hogy Bogyóka gyakorlatilag jobban aludt, mint idehaza a kiságyában. Ez két dolog miatt is meglepő. Egyfelől éjszaka (főleg az első két éjjel) igencsak hideg volt, és bár felkészültünk erre, átélni mégis más, másfelől a pusztamaróti táborhely nem egy kókuszmatrac Billerbeck paplannal.

A kutya a sztár

Jónéhány hónappal ezelőtt már örömködtem, hogy Luca pukihangokat utánozott, tanúbizonyságot téve ezzel is kitűnő humorérzékéről. Azóta elég rendesen bővült a repertoár. Az első tudatosan utánozott hang, az ugatás a mai napig a kedvencünk (és Bogyókának is), de tökéletesítette az alfarhang imitálását, be tudja mutatni, hogyan dübörög egy motor, és tegnap óta a béka brekegés sem gond számára. Mindez azért biztató a jövőre nézve, mert vannak, akik ennyire egész karriert építettek, úgyhogy Bogyóka előtt OTP reklám, vagy más sikeres szereplés is állhat még.

Első szavak, lépések meg ilyesmi...

Végtelen mennyiségű dolog változik napról-napra. Megvannak az első tudatosan kimondott szavai (nem olyan, mint a Jóbarátokban Emma első szava, hogy "gliba"), mint például a "number one" KÁVÉ, vagy a második GE(R)GŐ, illetve a dobogós Á(R)MIN. Amint látszik, ahogy papájának is, Bogyónak is problémái vannak az "r" betűvel, de ez remélhetőleg csak ideiglenes, ha meg nem, akkor marad szexepilnek. Szülői segítség nélkül jár, egyedül száll le és fel a motorról, csak önállóan hajlandó enni, puszit ad, ölel (nem kis majomka módjára, hanem szeretetből), táncol, és mindent megért! Egyszóval öröm vele az élet még akkor is, ha sokszor igen szuggesztíven fejezi ki az akaratát (értsd hisztizik), még akkor is, ha nagyon nyűgösen viselkedik, mikor jön a foga, és még akkor is, ha csak árnyéka (volt) önmagának, amikor átesett élete első betegségén (a tipikus egyéves korban előjövő 3 napos lázon).

Két szerelmes pár...

mindig együtt jár / Egy tányérból esznek, mindig összevesznek.

Hát Luca és Gergő tényleg úgy volt együtt, mint egy szerelmes pár. Gyakorlatilag az is elmondható, hogy egy tányérból ettek, és az is előfordulhatott, hogy valami játékon egy pillanatra összevesztek. Bár ez utóbbira nem emlékszem, sőt inkább csak néhány csókról, vagy fogalmazzunk finomabban, szájrapusziról tudnék írni. Gergő és Luca annyira élvezte egymás társaságát, hogy bűn lenne, ha nem találkoznának gyakrabban. Igaz Kriszta? ;-)
Mindig nagyon jól érezzük magunkat Leányfalun, a "Gergő-Kriszta-Ákos rezindencián", de most még régi ismerősök is csatlakoztak (ugyan nem négyen, ahogy beszéltük, csak ketten): Luca megismerkedhetett Katival és újra látta Gáborkát. Folyt. köv. remélhetőleg még több caféssal és még több "gyerekszerelemmel".

Ezt pedig csak azért,mert nagyon vicces:

A zsúr

Nagyon jó kis szülinapi bulit szervezett Stell Bogyókának. Volt minden: színes betűkből felirat, nagyszülők, nagynénik, nagybácsik, sok-sok klassz ajándék, finom torta. De persze a lényeget sem hagyom ki: most minden Lucáról és Lucának szólt. Annak ellenére, hogy erre valószínűleg nem fog emlékezni nagyobb korában, mélyen remélhetőleg egy jó emlék marad számára. Erre már csak azért is van esély, mert olyan tündérien vett részt az eseményekben, ahogy csak egy igazi kis nő tud.

Külön elismerés Stellnek a tortáért, ami egyáltalán ne nézett ki szülinapi tortának, de olyan volt, amit nyugodt szívvel adtunk Lucának is (a tésztájában nem volt se só, se cukor - és mégis nagyon finom volt).

Isten éltessen sokáig!

Először arra gondoltam, hogy megnézem, mit írtam, mikor Luca január 1-én fél éves lett. Aztán úgy döntöttem, nem teszem, mert valószínűleg azokat a közhelyeket írtam le akkor is, amik most járnak fejemben: "...hogy elrepült ez az idő...", "...mennyit változott..." stb-stb. Persze ez mind igaz, de valahol e mögött van az, ami már 365 napja ott mocorog bennünk Stellel.
Általában jól meg tudom fogalmazni, amit akarok, de most valahogy nem megy. Talán a legjobban az érzékelteti, hogy milyen intenzív és bazi jó volt ez az év, hogy már nem is emlékszem, hogy milyenek voltak előtte a mindennapjaink? Mi a fenével töltöttük ki a hétvégéinket? Mi a lótüdőt csináltunk napközben? Milyen volt két emberre mosni, bevásárolni, pakolni az utazáshoz?
Fingom nincs. És ez az én olvasatomban azt jelenti, hogy annyira jó nem lehetett, mint most, Lucával. Aki egyébként a reggel 8:01 perces időpontot (ti. ekkor született) ma az M1-es autópálya Bábolnai McDonalds-ának parkolójában élte meg Umbirából hazafelé megállva. Azt hiszem ez volt az első és utolsó szülinapja a Mekiben, vagy legalább is a Meki mellett.

Maradt még pár kép Umbriáról. Ezek közül a lenti válogatást egyfelől a gyönyörű környezetünknek, másfelől a két csajszimnak szenteltem alapvetően:



Made with Slideshow Embed Tool

Umbria

Piszok régen nem írtunk a blogba - remélem a rendszeres olvasók nem fordultak el tőlünk. Nem is szabadkozunk, hogy miért maradt ki másfél hónap, ami történt, megtörtént.
Most Umbriában vagyunk. Végre nyaralunk. Simi úr, Ármin úr, Luca, Stell, Hugi, Rita, Tomi, Nonni és én pazar helyen vagyunk. Olajfák, toszkán-umbriai dombok, középkori városok, villa, medence, tészták...Bár az idő sokkal jobb, mint Budapesten - ahogy olvastuk - de azért itt is mindennap esik egy kicsit. Szerencsére ez nincs hatással a medence hőfokára.
Majd még jönnek további részletek. Addig is néhány fénykép:


Made with Slideshow Embed Tool

Jó étvágyat kívánunk!

Minden babának jó áll, ha dagi és azt hiszem, minden szülő örül, ha van hús a kicsijén. Ez nálunk talán még inkább így van. Ennek oka valószínűleg az, hogy Luca nagyon sokat fogyott a születés után közvetlenül, és volt 1-2 hét izgalom azzal kapcsolatban, hogy "mi lesz most"? Aztán hál'Istennek megoldódott a szopizás kérdése, és masszív hízásnak indult Bogyóka. Ma már hiányozna a combonként négy hurka, a láthatatlan csuklóra ráomló hájacska, a narancsbőrös popsi, a gúlaszerűen dagi ujjak és a kerekded pofika (ld. lenti illusztrációk).

A "jó húsban lét" alapvetően az anyatejnek köszönhető, de mára már igazi ínyecségek is felkerültek Bogyóka étlapjára. Ízelítő a menüből:

- csicseriborsó-krém (egyelőre falafel nem jár hozzá)

- cukkini pastétom (ijesztően gusztustalan szó a pástétom, de ez a kaja finom)

- bolognai spagetti (gyerekmenük elengedhetetlen darabja minden étteremben)

- tökfőzelék Jóasszony módra (jóasszony jelen esetben Stell)

- krumplileves (mert ahogy Kádár János is megmondta volt: "A krumplileves legyen krumplileves!")

- póréshagymás cukkinifőzelék (ez tényleg iszonyú finom)

- csicseriborsós paradicsomleves (igazán majd akkor lesz király, ha betűtészta is lesz benne)

- zöldséges csirkerizottó

Jó étvágyat kívánunk!

Hegymagason voltunk, nagycsaládostul

Made with Slideshow Embed Tool

Gyerekek anyák napján

Lehet, hogy anyák napján az anyá(k)ról kellene fotót feltenni, és lehet, hogy róluk kéne hosszan írni, de szerintem mind Stellt, mind hugit dícséri ez a három cukorfalat. Ármin hihetetlen, hogy már milyen nagy fiú, Simi úr olyan mosolygós, mint a vadalma, Bogyóka pedig olyan kíváncsi, amilyen egy igazi csajszi.

Így anyák napjához közelítve...

Bogyóka egyik kedvenc dala (legalábbis altatáshoz szokott működni) a Kolompos előadásában:

No komment, egyszerűen laza

Igazi magyar jány

Amikor arról van szó, hogy meg kéne nyugtatni, fel kéne vidítani a gyerekedet, akkor sok minden megengedett. Ilyen esetben a legtöbb megoldást nem külső szemlélőként nézed, hanem csak abból a szemszögből, hogy hatásos lesz-e, vagy sem.
Bogyóka sír, mikor a hintázás után visszaültetjük a babakocsiba? Nem gond! Megoldás a Piros Arany! Két legyet egy csapásra: Luca egyszerre nyugszik meg, és egyszerre bizonyítja hazája iránti elkötelezettségét. Nem is tudom, hogy abba a bizonyos sörreklámba, miért az Erős Pista került be, és nem a Piros Arany.
Az utcán velünk szembejövők 90%-a jól megnézte a kiscsajt (és engem is), többségük mosolyogva, kisebbik részük pedig fejcsóválva. Szívesen megnyugtattam volna az aggodalmaskodókat, hogy Bogyó csak a csemege verziót szopogatja, de így vicccesebb volt.

Luca parádé

Az egész úgy kezdődött, hogy meg akartuk örökíteni, ahogy Luca már a kezünk segítsége nélkül totyog a járókába (most már méltán nevezhetjük így) kapaszkodva. Szép óvatosan, egyik kezével mindig a rácsot fogva elment az egyik sarokból a másikba, majd megtorpant. Még a csipogó kék madár sem érdekelte annyira, hogy újabb lépéseket tegyen. Aztán megszerezve a játékot nagyon megörült. Olyannyira, hogy elfeledkezett róla, hogy kapaszkodni kéne. Gyors fenékre esés után azonban úgy döntött, hogy bemutat egy újabb magánszámot: feláll. (Ezt tegnap csinálta először, amikor alvás helyett az ágya melletti falon lévő virágok jobban érdekelték, ezért két lábra állt, hogy közelebbről szemlélhesse őket.) A váratlan mutatványon aztán mamika és papika annyira fellelkesült, hogy tapsolni kezdett. Ez viszont felkérés volt keringőre. Gyakorlatilag a vasfüggyöny elé tapsoltuk Bogyókát, aki úgy érezte, a lelkes közönségnek még ad egy kis ráadást, és megmutatja, hogy az elmúlt hetekben elsajátított tapsolást már nagyon magas fokon műveli. Ennek a parádénak egy nagy huppanás, némi sírás és egy megnyugtató fürdő lett a vége.

Bogyóka húsvétkor

Már az öröm volt a családunk számára, hogy Mutti ott tudott lenni az esküvőnkön. Ő volt a legszebb nászajándék. Ezek után külön hálával tartozunk a Jóistennek, hogy legkisebb dédunokája is találkozhatott még vele. Sőt, szeptember óta hétről-hétre látták egymást. Biztosak vagyunk benne, hogy ennek a diavetítésnek ő is nagyon örülni fog.


Made with Slideshow Embed Tool

Drága Muttikánk emlékére

1. rész


2. rész

szólj hozzá: Drága Muttikánk emlékére (2)

Mindenhova gyalogosan

Kicsit részeges ember, kicsit totyogó kacsa benyomását kelti Bogyóka, de az elmondható, hogy nagyon karakteresen teszegeti a sonkáit egymás után. Külön felhívnám a figyelmet arra, hogy miközben jár felsőteste 45 fokos szögben dől előre, aminek következtében szülei egyre púposabbak, illetve azokra a combokra, amiken egyelőre nem látszanak meg a megszorítások. Állítólag Obama is ilyen "pillérekre" akarja alapozni az Egyesült Államok újjáépítését.

Kint van Luca első foga!!!

Legutóbbi szavazásunkban arról kérdeztünk titeket, hogy szerintetek, mikor bújik ki Bogyóka első foga. Nem véletlenül volt a "húsvét után", és a "nyáron már azzal vicsorít" válaszlehetőség, ugyanis semmilyen jel mutatott február végén arra, hogy ez a jeles esemény maholnap megtörténik. És mégis. Mindenféle extra nyálmennyiség nélkül március 24-én kibújt Lucababa jobb alsó metszőfoga. Látni a fogat még nem láttuk, mert Bogyó senkinek nem engedi, hogy belenézzen a szájába, viszont az ujjunkkal már érezni. Sőt, napról-napra érezni, hogy mind jobban kint van. Így egyetlen szavazónk találta el a helyes választ azzal, hogy biztosra vette a márciusi előjövetelt. Ezúton gratulálunk neki, és Bogyókának pedig fájdalommentes napokat kívánunk (ami fontos a szülők idegállapota szempontjából is).

Kedves rendszeres olvasóink!

Ha több-kevesebb rendszereséggel ellátogatsz a csoki-ra, akkor regisztráld magad a jobb oldalon található "Rendszeres olvasók" gombra kattintva, hogy a blogon is büszkék lehessünk rád.

Márciusi ifjak

Valahogy mindig úgy jön ki a lépés, hogy Krisztáékhoz nemzeti ünnepeinken találkozunk. Legutóbb augusztus 20-án, most pedig március 15-én voltunk náluk Leányfalun. ...és egészen új dolgot tapasztaltunk. Luca általában - ha nem a gyakran látott szűkebb rokoni körben van - félénk, bújós kislány képét mutatja. Gergő, Kriszta és Ákos társaságában olyan volt, mintha otthon lett volna. Rányomult Gergő játékaira, kokettált a jövőbeni udvarlójelölttel, Kriszta vállán minden félelem nélkül elnézelődött, és mosolygott, majd séta közben nagyot aludt a snúgliban. Az utóbbival egy gondot volt: lemaradt Gergő egészen különleges csúszdási technikájáról, amelyet azért később biztosan lesz alkalma elsajátítani. A technika lényeg, hogy ismerd az utat, ahol majdan lecsúszol, és ha csúszol add át magad a természet erőinek, azaz csak élvezd a siklást, ne görcsölj! Van mit tanulnunk Gergőtől!

(A videó elindítása után a HQ gombra kattintva jobb minőségben is nézhető a lenti film!)

A kis nyughatatlan

Hát lassanként bútorszerelési feladataim lesznek, és mind a kiságy, mind pedig a járóka fekvőfelületét lejjebb kell engednem, mert különben Bogyóka fejest ugrik a padlóra.
A kis ügyeske rájött, hogy a járókában lévő fonott kosarat "fellépőnek" használhatja ahhoz, hogy gyakorlatilag már csak momentumok válasszák el a felállástól.
A felvétel minőségéért elnézést, de Eszter hirtelen csak a mobiltelefonját tudta megragadni.

Erre-arra

Simi, Bogyóka és egy fotós kutyával a hátán.

Madame Recamier

Nem a legobb minőségű fotó, de itt volt az ideje megörökíteni Bogyóka Madame Recamier pózát. Hosszú ideig képes így elnézelődni, eljátszogatni: oldalán fekve, szabad kezével hadonászva, integetve, vagy éppen egyensúlyozva.

Fogas kérdés

Új szavazást is indítunk, melynek témája kapcsolódik a kajához. A fogak kibújását már nagyon várjuk, leginkább azért, hogy mielőbb túl legyünk rajta. Egyelőre nem úgy tűnik, hogy Bogyóka fogai már holnap meg akarják látni a napfényt, de sose lehet tudni.

Az előző szavazásunk abszolút nyertese az őszibarack lett a leadott szavazatok 35%-át kapta. Nagy népszerűségnek örvendett még a banán és a sütőtök (4-4 szavazat), míg a rizsre, a krumplira és az almára is mindössze 1-1 voks érkezett. Látható a sárgarépa nem él úgy bennünk, mint a gyerekkor különösen ízletes csemegéje, mert ezt senki nem ette volna Luca helyében.
Azóta fény derült rá, hogy Luca gyakorlatilag mindent szívesen megeszik, ha éhes, sőt sokszor akkor is, ha nem az. Igazi kis konyhamalac. Az étlapra felkerült a még mindig első számú kedvenc őszibarack mellé a sárgarépa, a sütőtök, a rizspehely és egy új finomság, a cékla.

Angyalbőrben

Már volt, aki e-mailben reklamált, hogy tegyünk fel videót arról, ahogy Bogyóka előrefelé kúszik. Merthogy nem csak hátrafelé megy már vagy egy hete, hanem előre is. Ugyan még egy kicsit olyan, mint mikor az Angyalbőrben című borzalomban kommandós kúszást imitáltak nagyon béna szögesdrót utánzat alatt Kálid Artúrék, de kétségtelenül hatékony. Egészen egyedi technikával araszol előre, főleg, ha az ágy végében meglátja a Verostól kapott zenedobozt, amely abszolút kedvenccé lépett elő az utóbbi időben. És még valami emlékeztet a fenti sorozatra: ez az immár nyolc kilós Angyalka is nagyon jó bőrben van.

Kis csíkbogár

Régóta fogalmazgatom magamban azt, amit most megpróbálok leírni. Biztos sokan megmosolyognak majd ezért - ami egyáltalán nem zavar, és egy kicsit értem is -, és többen majd olyan "naperszepersze" hangsúllyal ingatják majd a fejüket. Szóval, amin jó ideje jár az agyam, hogy lehet-e egy kisbabán, nevezetesen a 7 hónapos Lucán egyértelmű személyiségjegyeket látni, vagy a gyenge mozgás- és izomkoordináció mögé még felesleges bármit is képzelni. Elöljáróban: szerintem Luca egy karakter, már most.

Mindig is eleven, rosszcsont, ízig-vérig csajos kislányt szerettünk/szerettem volna, olyan igazi Lucát (merthogy ez a név pont ezt a jelentést hordozta számunkra, amíg vártuk Bogyókát). Olyan imádnivaló boszit. Biztos ez a vágy is közrejátszik abban, hogy milyennek látjuk (akarjuk látni) a kiscsajt, mert hogy Bogyónál elevenebb, mocoribb pindúrt nehéz lenne találni.
És, hogy milyen:

• Az Erdei pocsolya című nagyon aranyos Gryllus-dalban, Luca a "csíkbogár", aki "folyton úszik, meg nem áll".
  
• Olyan nincs, hogy ő annyira fáradt legyen, hogy ne akarjon kifelé fordulni, amikor a vállamra fektetem, hisz mindig az az érdekes, ami a hátunk mögött van.
  
• Piedone nagyobb résen néz a szemével, mint Bogyóka, de ő akkor is, izeg-mozog, fészkelődik, érdeklődik. Nincs az a pénz, hogy álomra hajtsa a fejét.
  
• Rossz a napja? Egész délelőtt nyűgös? Bármilyen programtól, legyen Ikea vásárlás, barátok meglátogatása stb. illa-berek, nádak-erek, eltűnik a morcosság, kivirul a kis tündér.
  
• Hátára fektetjük - ő hasra fordul. Hasára fektetjük - ő kúszva indul el előre. Ölbe ültetjük - ő fel akar állni. Hóna alatt tartjuk miközben ácsingózik - ő el akar indulni. És azt, hogy ő mit akar, azt félreérthetetlenül tudtunkra adja. Mi lesz, ha majd beszélni is tud már?
  

És még tudnék jónéhány életképet sorolni. Akármilyen fárasztó, nagyon élvezem, hogy olyan, mint akinek "darázs bújt a hátsó felébe" (ez azt hiszem a Twin Peaks-ből van). Egy igazi nyughatatlan lélek, aki már előre akart kukacolni, miközben még a fejét is alig bírta tartani; aki hancúrozni akar, miközben leragad a szeme az álmosságtól; aki szaladni akar, mikor még ülni is csak dölöngélve tud; aki beszélni akar, miközben még csak sikoltani és nyögdösni tud; aki megölelné az egész világot, mikor boldog, de még csak papa arcába tud csimpaszkodni örömében.
Azon túl, hogy tele van élettel, hogy elképesztően nyüzsi (volt felmenő, akitől örökölhette), nagyon lehet majd irigyelni azt a srácot, aki majd belehabarodik. Bogyóka nem femme fatale, nem fogja szerintem kivégezni érzemileg a srácokat, hanem olyan, akiért úgy lehet oda egy fiú, hogy viszonozásul hihetetlen mosolyokat kap. Azt mondják, hogy a lányok mindig le tudják venni az apjukat a lábukról. És aki ezt mondta, okos ember volt. Nem lehet nem megölelgetni, agyon puszilni még akkor sem, ha fülsiketítően kiabál hosszú negyedórákon keresztül. Elég csak ránézni, és jön a mosoly.

És még egy fotó

Luca az elnöki beiktatása után mosolyogva köszönti az őt ünneplő tömeget az Air Force One lépcsőjén felfelé menet.

Az új fényképezőgép...

csak hab a tortán. Ezt a fotót kommentálnom sem kell.

2008-as film: Harmadik rész - Képek

Tavalyi évünket bemutató minisorozatunk befejező részéhez érkeztünk. Íme:

2008-as film: Második rész - Lucával az élet

Három részes minisorozatunk második epizódjában Luca megismerkedik a világgal, a rokonaival, barátainkkal. Íme:



Hamarosan jön a befejező rész!

Folytatva az előző post-ot

Ha már az előző bejegyzésben arról írtunk, hogy keresi önmagát, akkor íme egy ezt a témát továbbvivő fotó, ami Zoliéknál/Dóriéknál készült vasárnap. Mindketten zenészek, úgyhogy véleményük mértékadó számunkra: Bogyóka kifejezetten tehetségesen nyúlt a hangszerhez. Én ugyan zongorapárti vagyok, de ha neki Nagylaj nagybőgője tetszik, ám legyen.

Bogyóka keresi önmagát

A fene se gondolta volna, hogy ilyen hamar eljön az idő, amikor a lányunk elkezdi keresni önmagát. Charlie Sheen-nél ez csak 22 évesen következett be, amikor a Tőzsdecápákban feltette a minden második amerikai filmben szereplő mondatot: "Ki vagyok én?" Bogyóka is keresi önmagát.

"Milyen jó volt Amanda Lear-nek a 80-as évek közepén!":

"Nagymamához mentem az erdőben. Eltévedtem. De sebaj!":

"Emo legyek, vagy Napóleon?":

"Johnny Rottennek öltözök farsangon":

2008-as film: Első rész - Az első 6 hónap

Útnak indítjuk három részes minisorozatunkat, melyben zanzásítva bemutatjuk a 2008-as évet, Íme az első rész:

Alma vs barack

Ugyan még nem neveltünk fel egy fészekaljnyi gyereket, sőt még az elsővel is csak az út elején járunk, de mindenesetre azt ki merem jelenteni, hogy egy gyerek etetése komoly kihívásokat tartogat a szülő számára. Egyelőre nem az anyagi oldala okozza a nehézséget, hanem egész másfajta problémákkal találjuk magunkat szembe.
A szülés utáni első napokban csak előtej van, aztán keményen küzdenie kell mind babának, mind mamának, hogy jöjjön a kaja. Aztán valamelyik iskola mellett le kell tennünk a voksot (ami egyáltalán nem könnyű feladat az első gyereknél, tök rutintalan szülők esetében), hogy akkor most 3 óránként, vagy igény szerint; nincs éjszakai szopi, van éjszakai szopi; állj át a 4 órás ritmusra, vagy egyáltalán mit jelent az igény szerint stb. Mindez aztán azzal jár, hogy mamikának a kimenő ideje kb. 2 óra, mivel ő szerzi a táplálékot, ő a gyerekfenntartó. Mi végül a saját elképzeléseink szerinti etetést választottuk, ami gyakorlatilag az igény szerintinek egy mutációja. Ez azt takarja, hogy van éjszakai szopi, ha Bogyóka azt kéri (ez persze nem olyan, mint mikor éjjel én kisétálok a hütőhöz egy túrirudiért), gyakorlatilag 1-4 óránként eszik, attól függően, hogy mikor jelzi, hogy éhes, azonban ha szükséges (pl. utazás, családi program stb. miatt), akkor rugalmasan bánunk egy-egy etetés megejtésével. Ez utóbbi sok sakkozást, odafigyelést blablabla igényel.
Mindezek után talán nem egyértelmű, hogy miért vártuk annyira, hogy Luca féléves legyen, és elkezdhessük a hozzátáplálást. Nem azért, mert reméltük, hogy ez még bonyolít egy kicsit a dolgon, plusz nagyobb koszt hagy maga után, azaz mindenkinek rosszabb lesz, hanem azért, mert...Nem is tudom, miért. Talán kíváncsiak voltunk az arcára az első falat után.
Komoly szakirodalma van ma már a hozzátáplálásnak, de a mi családunkban rendhagyó módon kezdtük: Simi unokatesó, lévén borszerető családba született először egy 1997-es 6 puttonyos Szepsy aszúval próbálta kiegészíteni az anyatejes ebédet (mozgóképes bizonyíték lent), míg Bogyó kevésbé volt gourmand, ő egy Varta elem kartonborításából evett meg egy darabot. Ez a darab - mivel a cellulóz számunkra nem emészthető - egy az egyben jött ki másnap, még a felirat is olvasható volt a papíron a mustárszínű foltok alatt.

De aztán! December 28-án kipróbáltunk valami igazán Bogyesznek való ételt: reszelt alma. Nem is akármilyen, Gála. Az egyik legédesebb fajta. Növénynemesítő családban nemcsak a paprika, hanem más növények esetében is fontos a fajta. Kipróbáltuk, és aztán ennyiben is maradtunk. Gyakorlatilag egy nanoméretű darabka sem maradt a szájában, még mutatóban se. Nem is kísérelte meg elhitetni velünk, hogy ez neki ízlik. A dolog pozitív oldala, hogy a karácsonyra kapott tucatnyi előke egyike jó szolgálatot tett, és felfogta a Newtonnak engedelmeskedő almapürét. De nem adtuk fel. Vártunk néhány napot ahogy kell, és újra próbálkoztunk. Ha a mama gyümölcse nem jött be, akkor tegyünk egy kísérletet a papa egyik kedvencével: őszibarack. Még amikor szenzonja volt vagy 7-8 kilót leturmixoltam, amit Orsi barátnőnk tanácsára jégkockatartókban fagyasztottunk le, hogy egyszerre minél kisebb mennyiséget kelljen csak felolvasztani. A kocka kiolvadt, az illata isteni volt, a színe pirosló narancssárga, és Luca...Luca befalta. Majd másnap is, majd azt követő nap is és azóta is minden nap megeszi a maga is kockányi barackját. Hogy ez is hozzájárult-e ahhoz, hogy a Ducika átlépte vasárnap a 7 kilós súlyt, és már nemcsak a combján, hanem a hónaljánál és a pocakjánál is hurkagyárat nyitott nem tudom, de mindenesetre nem félünk attól, hogy egy erősebb fuvallat elviszi mellőlünk.



Barackos videó nemsokára jön!

Keresztelő

Sokszor nehéz elkezdeni egy bejegyzést, mert szeretném, ha kicsit figyelemfelkeltő lenne, ha nem lenne patetikus, és ha lehetne folytatni. De a mai bejegyzést minden eddiginél nehezebb elkezdeni. Nehéz, mert számomra furcsa vallási vonatkozásról írni ebben a blogban (az inkább megmarad a személyes találkozókra, ha éppen úgy alakul). De mégis csak ezzel kéne kezdeni, mert ez a keresztelő lényege. És ez dilemma. Mivel azonban Stell valamelyik este kifejtette nekem a kádban, hogy én vagyok a családban az érzelemvezérelt fél, ő pedig a racionálisabb, és én ezzel csak részben értettem egyet, szorítkozzunk a puszta tényekre a mai nappal kapcsolatban:
Kicsi Bogyókánkat ma Gábor atya megkeresztelte, védőszentje Szent Lúcia, akihez elsősorban a vakok és a szembetegségekben szenvedők fordulnak.

Olyan emberek tartották Lucát keresztvíz alá (Lichti, mint keresztmama és Robi, mint keresztpapa), akik képesek lesznek más világlátást, szemléletmódot mutatni neki, hogy ne csak a szülei elképzelését hallja a világ dolgaival kapcsolatban unos-untalan, és hogy megtapasztalhassa, mindig van alternatíva.

Bogyesz a helyzetet meghazudtolva tündéri módon viselkedett. Stellel tartottunk attól, hogy fog reagálni a helyzetre, mivel bennünk az élt, hogy minden gyerek sír a keresztelőn, ha máskor nem, a keresztvízzel történő leöntéskor. Végül is magunk mögött hagytuk az aggódást, hisz tudtuk, hogy csak a szűk család és baráti kör lesz a templomban, így Luca sírása nem fogja felkelteni a rózsafűzérbe bealudt idős nénit és nem fogja elnyomni a kántor hamis orgonajátékát. Legfeljebb kevesebbet hallunk a liturgiából. De Ducika szinte végig érdeklődve figyelte az eseményeket, keresztanyja karjaiban végigbámészkodta a konkrét megkeresztelést, és kifele menet mindenkire mosolygott.

Nagyon jól sikerült a kis fogadás utána. Pont annyira volt előkészítve, pont annyit foglalkoztunk vele, hogy mindenki jól érezze magát és senkinek ne legyen hiányérzete, de mégse vesszen el a sültcsirkék közt a lényeg.

Egyszóval boldog nap volt.

Ugrottunk az időben

Hát ránk nemcsak az új év köszöntött, hanem mi ma Bogyóka féléves születésnapját is ünnepeljük. És ez elképesztő, mert kb. tegnap este mentünk be a szülőszobába. Tudom, hogy ez most úgy hangzik, mint mikor a nagymama elmereng, hogy "hogy szalad az idő", de akkor is...Tényleg tegnap született Luca. Ebbe a hat hónap annyi élmény, felismerés, öröm, fáradtság és izgalom sűrűsödött össze, hogy feldolgozni is alig lehet, nemhogy elmesélni. Csak próbálkozunk itt a blogon is, meg amikor találkoztunk veletek, de a jó ég tudja, mennyit tudunk átadni ebből.
Minden napra tartogat számunkra Bogyesz valami változást, valami fejlődést. Persze ez majd lassulni fog, de most még látványos. Gyöngyös Kriszta barátnőnk lelkendezett Gergőjével kapcsolatban pont ennek még korábban (és most is), de akkor csak vele tudtunk örülni, és valójában lövésünk sem volt, hogy milyen látni, hogy szökik értelem, ügyesség, érzelem egy-egy kisbabába. Ma például az elmúlt félévben először látszott, hogy Bogyóka általunk is használt gesztusokkal kér tőlünk valamit. Miután beültettük Lucát a hordozóba, hogy mellettünk legyen ebéd közben, két kezét Stell felé kinyújtva, tágra nyitott kérő szemekkel félreérthetetlnül jelezte, hogy "mamika, még ebéd előtt engem etess meg légyszi!". Olyan egyértelmű volt a mozdulat és a tekintet, hogy hagytuk kihűlni a borsólevest.

Szóval Luca gyorsabban fejlődik, mint ahogy a 4-es metró épül, bár a költségek az ő esetében is szemtelenül emelkednek. Lassan igazi cipőt kell neki venni (a tutyi nem lesz elég), mert megkezdte a kukacolást, egyelőre csak hátra, bár már most gyorsabban, mint a fúrópajzs. A technika egyszerű: feneket fel, lábakat behúzni, és bicepszből tolni.