A szülés utáni első napokban csak előtej van, aztán keményen küzdenie kell mind babának, mind mamának, hogy jöjjön a kaja. Aztán valamelyik iskola mellett le kell tennünk a voksot (ami egyáltalán nem könnyű feladat az első gyereknél, tök rutintalan szülők esetében), hogy akkor most 3 óránként, vagy igény szerint; nincs éjszakai szopi, van éjszakai szopi; állj át a 4 órás ritmusra, vagy egyáltalán mit jelent az igény szerint stb. Mindez aztán azzal jár, hogy mamikának a kimenő ideje kb. 2 óra, mivel ő szerzi a táplálékot, ő a gyerekfenntartó. Mi végül a saját elképzeléseink szerinti etetést választottuk, ami gyakorlatilag az igény szerintinek egy mutációja. Ez azt takarja, hogy van éjszakai szopi, ha Bogyóka azt kéri (ez persze nem olyan, mint mikor éjjel én kisétálok a hütőhöz egy túrirudiért), gyakorlatilag 1-4 óránként eszik, attól függően, hogy mikor jelzi, hogy éhes, azonban ha szükséges (pl. utazás, családi program stb. miatt), akkor rugalmasan bánunk egy-egy etetés megejtésével. Ez utóbbi sok sakkozást, odafigyelést blablabla igényel.
Mindezek után talán nem egyértelmű, hogy miért vártuk annyira, hogy Luca féléves legyen, és elkezdhessük a hozzátáplálást. Nem azért, mert reméltük, hogy ez még bonyolít egy kicsit a dolgon, plusz nagyobb koszt hagy maga után, azaz mindenkinek rosszabb lesz, hanem azért, mert...Nem is tudom, miért. Talán kíváncsiak voltunk az arcára az első falat után.
Komoly szakirodalma van ma már a hozzátáplálásnak, de a mi családunkban rendhagyó módon kezdtük: Simi unokatesó, lévén borszerető családba született először egy 1997-es 6 puttonyos Szepsy aszúval próbálta kiegészíteni az anyatejes ebédet (mozgóképes bizonyíték lent), míg Bogyó kevésbé volt gourmand, ő egy Varta elem kartonborításából evett meg egy darabot. Ez a darab - mivel a cellulóz számunkra nem emészthető - egy az egyben jött ki másnap, még a felirat is olvasható volt a papíron a mustárszínű foltok alatt.
De aztán! December 28-án kipróbáltunk valami igazán Bogyesznek való ételt: reszelt alma. Nem is akármilyen, Gála. Az egyik legédesebb fajta. Növénynemesítő családban nemcsak a paprika, hanem más növények esetében is fontos a fajta. Kipróbáltuk, és aztán ennyiben is maradtunk. Gyakorlatilag egy nanoméretű darabka sem maradt a szájában, még mutatóban se. Nem is kísérelte meg elhitetni velünk, hogy ez neki ízlik. A dolog pozitív oldala, hogy a karácsonyra kapott tucatnyi előke egyike jó szolgálatot tett, és felfogta a Newtonnak engedelmeskedő almapürét. De nem adtuk fel. Vártunk néhány napot ahogy kell, és újra próbálkoztunk. Ha a mama gyümölcse nem jött be, akkor tegyünk egy kísérletet a papa egyik kedvencével: őszibarack. Még amikor szenzonja volt vagy 7-8 kilót leturmixoltam, amit Orsi barátnőnk tanácsára jégkockatartókban fagyasztottunk le, hogy egyszerre minél kisebb mennyiséget kelljen csak felolvasztani. A kocka kiolvadt, az illata isteni volt, a színe pirosló narancssárga, és Luca...Luca befalta. Majd másnap is, majd azt követő nap is és azóta is minden nap megeszi a maga is kockányi barackját. Hogy ez is hozzájárult-e ahhoz, hogy a Ducika átlépte vasárnap a 7 kilós súlyt, és már nemcsak a combján, hanem a hónaljánál és a pocakjánál is hurkagyárat nyitott nem tudom, de mindenesetre nem félünk attól, hogy egy erősebb fuvallat elviszi mellőlünk.
Barackos videó nemsokára jön!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése