Idióták egy rakáson

Tomi átküldött egyet a pénteken készült képek közül. Egyszerűen csak annyit róla, hogy piszok jó. A szereplők balról jobbra:

Vujity Tvrtko, Müller "összenyom a dagadt férjem" Eszter, Lucababa sírásra álló szájjal, hugi, a messzességbe bámuló Simi, Ármin Fiat 500-as polóban és fodrásza: Nonni, széttett lábakkal pedig sógor, Tomi.

Bevettük a Budai Várat

Unokatesó találkozó volt tegnap, miután délután átmentünk hugiékhoz a várba. Nem győztünk csodálkozni, hogy milyen szép gyerekeink vannak. Luca ugyan súlyban még sehol sincs Simitől, de így is rohamosan nő. Tetejébe a mai nap nagyon úgy néz ki, hogy fordulópontot jelent a szoptatásban, mivel ma lényegében nem szopizott 90 gr alatt, azaz úgy néz ki, hogy nagyon ráérzett, hogyan kell csinálni. Mindennek az lett a következménye, hogy régen nem látott nyugodt délelőttünk volt. Reméljük a délutáni Gesztenyésbe tervezett kis kirándulásunk tovább fogja növelni a szopi-kedvét.

A tegnapi közös fotók is érkeznek majd, de addig is álljon itt egy mókás kép két apukáról és cementeszsákként elterülő gyerekeikről.

Zabálnivaló húspárnák 2

Zabálnivaló húspárnák

Mehmet Lucácska

Szegény kis tündérünknek egy kicsit meg kellett szenvednie, hogy külföldre utazhasson a következő két évben. Történt ugyanis, hogy elmentünk útlevelet csináltatni Lucának a Hegyvidéki önkormányzat okmányirodájába. Nagyon pöpecül zajlik az ügyfélfogadás, mivel kapsz egy sorszámot, és jó idő lévén az iroda előtti parkban leülhetsz a kikészített székekre a napernyők alá. Hogy tudd is, mikor kerülsz sorra, azt egy kihangosító és egy nagy lcd panel biztosítja. Azonban a kicsilánynak így is sok volt a közel egy órás várakozás, mely annyira elcsigázta szegényt, hogy mire bejutottunk mély álomba szenderült. És itt jön a nap kérdése, melyre a közigazgatásban jártas olvasóink válaszát szeretném kérni megjegyzés formájában:

Olyan nyilvánvalóan nem túl sokszor fog a következő időszakban előfordulni, hogy Luca sétál a pesti éjszakában, és a rendőr felkéri, hogy igazolja magát. Azt sem nagyon hiszem, hogy a következő hetekben számos szerződést kéne aláírnia, melyhez szüksége lenne a személyigazolvány számára. És azt sem gondolom, hogy bankszámlát akar nyitni a közeljövőben, hogy függetlenedjen a szüleitől. Ezek után pedig nem igazán értem, ha Magyarországon, mint EU tagállamban, a csajszinak nem kell igazolnia magát, akkor miért kell neki útlevél, ha mondjuk Ausztriába ruccanunk át vele együtt. Szóval a kérdés, hogy azért kell az útlevél a kisembernek, mert a kérelmet mindkét szülőnek alá kell írnia, és így próbálják meg megakadályozni, hogy az egyik szülő külföldre vigye a gyereket, mint Mehmet Karcsikát az apukája? (köszi Klári a megoldási lehetőséget)

Persze arról már nem is beszélek, hogy Luca útlevélképe úgy készült, hogy félkómás állapotban ült a papa ölében, aki a tarkója mögött az ujjaival próbálta aládúcolni a fejét, hogy az ne temetkezzen a rajta lévő ruhadarabokba. Az így elkattintott fotó fog belekerülni az új chipes útlevelébe (ezzel is támogatva kedvenc tőzsdei cégünket - ez azért még nem sajtóközleményképes hír sajnos), amely okmány két évig lesz érvényes. Na most: a gyereket elve nem lehet rajta felismerni, mert szegénykém nyeklik-nyaklik, mint a kifilézett hal, és különben is, én néha már reggel nem ismerem fel, mert olyan gyorsan változik. Élő ember nem fogja tudni azonosítani két év múlva a kép alapján. Persze nekünk lesz egy gyerekkereskedelemre is könnyen felhasználható okmányunk.
Mindez aztán nem is olyan fontos. A fontos az, hogy Veruska meglátogatott minket, és el volt ájulva a látványtól, ahogy aztán a váratlanul betoppanó nagyszülők is. Mi ezen nem csodálkozunk, hisz percről- percre rá kell, hogy döbbenjünk, milyen gyönyörű is Lucababa minden porcikája (különös pl. a füle).

Milyen pofát vágsz?

Az előző post-ban azt írtam, hogy zabálnivaló. Alább egy kis ízelítőt, hogy miért. Lucababa olyan grimaszokkal, fintorokkal és pofavágásokkal rendelkezik, melyek ellenállhatatlanná teszik számunkra. Most viszont megyek, mert élőben is át kell élnem, ugyanis jön az éjféli etetés.
Több fintor és hosszabb rendezői változat Gabriella Cilmi nagyon klassz számával teljes egészében itt: http://www.youtube.com/watch?v=LsuFJXKoruE

Nem hagytuk Abba

Érdekes hétvégén vagyunk túl. Sajnos, vagy nem sajnos a legjobb része elég hamar lepörgött. Pénteken Stell megszervezte, hogy két szoptatás között pont belefér egy mozi a MOM Parkban, hisz kell, hogy kimozduljon ő is, én is a négy fal közül, mert legyünk őszinték, ebbe azért bele lehet dilizni. Főleg, hogy a napirend nem kicsit mondható monotonnak. Lényeg a lényeg: szereztünkegy tündéri bébiszittert Klári személyében (ezúton is köszönjük a segítséget), és megnéztük a Mamma mia! című opust. Jómagam nem rajongok az Abbáért, nem rajongok a musicalért, mint műfajáért, és nem rajongok a sikítozó tinilányok főszereplésével forgatott filmekért. Ennek megfelelően az első 5 perc után folyamatosan néztem a telefonom, hogy hátha hív Klári: "Gond van, gyertek azonnal!" Nem hívott, és utólag azt kell mondanom, hogy szerencsére, mert amilyen trágyán indult a mozi, annál betegebb és szórakoztatóbb film lett a végére, melyet élő ember nem gondolhat komolyan, és ezáltal igen viccesre sikeredett. És végül is tök mindegy, milyen volt a film: végre hosszú hetek után újra "randiztunk".
A hétvége többi részében nem hagytuk Abba az eddigi teendőinket: szoptatás, böfiztetés, altatás, fürdetés, szunyókálás, szoptatás, böfiztetés, altatás, fürdetés, szunyókálás, böfiztetés, altatás, fürdetés, szunyókálás...
Egy dolgot azért leszűrhettünk a víkend alatt: van olyan ember, akinek a részéről nem pofátlansága, ha végigalszik egy misét.
Ja és még egy dolgot leszűrhettünk: egy csoda ez a csajszi, megzabáljuk rögtön.

Indul a fényképalbum

Visszatért Kínából a kislányunk (most volt, mert az olimpia miatt olcsó az előszezon), és a színe is egészen skandináv már. Nem is tudom, hogy Anita Ekberg vagy Greta Garbo inkább. Talán inkább Garbo. A sárgaság elmúlásának igen biztos jele az is, hogy elkezdett rendesen enni a kishölgy, aminek eredményeképpen átlépte a születési súlyát, sőt már a 3,5 kg-ot ostromolja. Mindez érthető, ha azt vesszük, hogy a ma hajnali etetés során megevett 120 gr anyatejet, ami a súlyának kb. 3,5 %-a. Csakhogy érthető legyen mit jelent ez:

• Alonzo Mosely (80 kg) vacsorára elfogyaszt 2,72 kg kaját (egy doboz margarin + egy rúd téliszalámi + fél liter tej + 1 kg kenyér + némi zöldség)
• Fekete Laci (168 kg) 5,7 kg-nyi grillcsirkét töm magába
• Mary-Kate és Ashley Olsen (együtt 9,5 kg) 3 dl vizet iszik összesen (ijesztőek szegények).

Szóval már kezdenek jók lenni rá a 62-es ruhák.

Annyira erősnek éreztük magunkat (Stell is kezd erősödni hál'istennek), hogy ma felmentünk hármasban a Normafához. Reméljük védőnéni nem olvassa ezt a posztot, mert nem igazán javasolta ezt még. Szerinte a teraszra kéne kitennünk 10-15 percre, ami érthető hiszen csak 280 gépkocsi / óra a forgalom itt, és a 105-ös busz sem a teraszunk alól indul hatalmas gázfröccsel. Persze van rajta kis zöld fenyőfa. Biztos így készül a BKV a karácsonyra. No mindegy. A lényeg, hogy elkészült az első közös családi kép. Nagyon klassz!

Találós kérdés 2.

Kérdés: Mi az? Feldobják sírás és gyomorkorgás, leesik zombivá változott szülők.
Válasz: sétete ilanjaH.

Találós kérdés

Kérdés: Na kik vannak ébren most?
Válasz: .étáM sé retzsE !negI

De most már befejeztük az éjszakai mókát. Kb. 1 - 1 1/2 óránk maradt még. De Luca, mint a tej alszik.

Welcome

Zoli, alias Nagylaj barátunk kérésére írom ezt a bejegyzést. Mivel kiváló nagybőgősünk reprezentatív mintának gondolja ő és szűkebb környezete véleményét, úgy véli, hogy mások is hasonló cipőben járnak, mint ők, azaz hívnának minket, és talán még jönnének is látogatóba, de nem tudják, hogy lehet-e, ha igen, mikor, és kivel kell ez ügyben egyeztetni.
Szóval, pillanatnyilag én töltöm be a Müller család menedzseri állását, és ezáltal én tartom számon Stell és Luca elfoglaltságait, így engem keressetek bátran látogatás, vagy bármi más kapcsán. A csajok programja elég sűrű, de nem annyira, hogy ne tudnának naponta egy turnusra időt szakítani. A látogatók számára a tárlatvezetést én tartom, és kezeskedem, hogy kiváló élményben lesz része a vendégeknek. Belépti díj nincs, de a Királyhágó utcában lakók szeretik, ha mosolyognak rájuk. Lányok szempontjából a legoptimálisabb, ha 5-6 között, vagy 8-9 között jöttök.

Eredetileg az lett volna a címe, hogy...

"Ezért kínai minden ötödik ember". De mostanra, mire oda jutottunk, hogy írunk a blogba, ez már csak egy apró szelete a történéseknek. Mindenesetre az alábbiakban egy nem egyszerű 5-6 nap rövid összefoglalóját adjuk, mely egyfelől fény derít az ázsiai népszaporulat okára, igazolja, hogy létezik tejtestvériség, megismertet a magyar egészségügyi rendszer legtaplóbb alkalmazottjával és a leendő szülőknek némi ízelítőt ad a szülés utáni mozgástérről.
Az angyali szemeknél hagytuk abba. Örömmel jelentjük, hogy ezek továbbra is megvannak, bár sokáig nem nagyon láttuk őket, mivel Luca aludt. Azt már a szülést megelőzően is tudtuk, hogy a kisbabák besárgulhatnak, mely aluszékonyságot eredményez, mely ellen rendszeres szoptatással lehet (jó anyagcserével) lehet védekezni. Miután azzal engedtek elminket a kórházból, hogy ez a gyermek nem kórosan sárga (értsd: nem kell spéci fényterápia neki), megnyugodtunk. Itthon azonban rá kellett jönnünk, hogy ez a sárgasák egy ördögi kör: sárga, tehát sokat alszik - sokat alszik és nehéz felébreszteni, mivel sárga. Így azonban, hogyan eteted ahhoz, hogy ne legyen sárga. Ekkor jött papa, aki néha kegyetlennek tűnő módszerekkel próbált lelket csiholni kislányába. Volt, hogy az etetés előtt hatszor átöltöztettük (mert még zavarja a meztelenség, és azt hiszem, a szüleit ismerve jogos a még szócska), egyik oldaláról a másikra forgattuk viharsebességgel, vagy éppen szó szoros értelemben megpróbáltuk felrázni. Egyszóval nemhogy a szoptatás, hanem a felébresztés is nehezen ment már. Teltek a napok, és Luca továbbra is aluszékony volt és egyre jobban hasonlított Jackie Chan kislányára.Így persze már érthető: ha az európai embereket nem segítik a hasonló problémák megoldásában, akkor már világos, miért nő ilyen dinamikusan a kínaiak száma.
Végül az etetés-szoptatás problémakörét kénytelenek voltunk cumisüveg bevonásával megoldani (bármennyire is nem terveztük). Jött a mellszívóbérlés és Avent "egylyukúból" az etetés. Ezzel kezdetben jelentős sikereket értünk el, ugyanis hízni is kezdett és az alvásigénye is csökkent. Persze az elég mókás, hogy a legtöbb szülő azért rimánkodik, hogy üvöltsön és sírjon kevesebbet az a "büdös kölök", mi meg azért, hogy "ugyan már kincsem, sírj egy jót!". Ahogy gyarapodott egyre merészebb célokat tűztünk ki magunk elé: a lehető leghamarabb átállni a cumisüvegről a cicire, mivel az minden szempontból egészségesebb, és a mama lelkénekis nagyon kell. Igen ám, de ha egy gyereknek a X napon keresztül cumisüvegből dőlt a kaja, nem fog rajongani azért, ha hasonló mennyiségért meg kell dolgoznia, hisz okos ám Lucababa. Szóval nehéz átszoktatási folyamat indult.
Sok sikerélményt az első próbálkozások nem jelentettek, de éreztük, hogy nemcsak a gyerek "lustasága" miatt. Persze minden ismerősünk, aki hasonlókon esett át, "bíztatott", hogy ez hetekig is eltarthat. Csakhogy mi szerencsések vagyunk, hisz Lucánk van egy másfél héttel idősebb unokatesója, akinek van egy tündéri anyukája (a húgom) és közös akcióba kezdtünk annak kiderítésére, hogy miért nem szopizik Lúcia úgy, ahogy kéne. Luca rácuppantva Zsófira, Simi rácuppantva Eszterre, majd tudományos vizsgálódás vette kezdetét. Ennek eredményeképpen egyfelől rájöttük a probléma okára, másfelől a vérunokatestvérek egyben tejunokatestvérekké is váltak. Azóta Luca egyre rendesebben eszik a mamiból.
Mint valami délamerikai sorozatban, amikor a hős már minden akadályt elhárított a cél érdekében (ez általában egy mostohatestvér felkutatása, majd egymásba szeretés), újabb akadályokat gördítenek a forgatókönyvírók az útjába. Eszternek szombat délutánra 37,5-ös hőemelkedés lett, mely éjjel 2-kor 39,6-on tetőzött. Nem volt mese, orvosi ügyelet. A kiérkező zöldfülű orvosfiú természetesen nem merte felvállalni a felelősséget, így nem írt fel semmilyen, kismamák által is szedhető lázcsillapítót, nahogy elrontson valamit. Helyette írt egy beutalót az éppen ügyeletes László kórházba, hogy "most azonnal menjünk, mert ezt majd ők tudják intézni!". Vitának helye nincs, mert asszisztensével elviharzottak. Telefon a müller nagyszülőknek, hogy izibe kéne gyerekre vigyázni. 3:20 körül elindulás a kórházba. Betegfelvétel, lázasan vánszorgás a belgyógyászat épületébe, élő ember felkutatása az osztályon, a két zombi nővérkének elmagyarázni siettségünk okát, majd várni a dokinénit. 3 perc után feltűnik a folyosó végén. Aurája már ekkor a "k***a anyánkba" küldött el minket, amely sugárzás, ahogy közeledett, csak erősödött. Mielőtt annyit mondtunk volna, hogy habakukk, kijelentette: "Nem tudok magukkal mit kezdeni!". Ez a nő, akit valószínűleg kirostáltak az Kiválasztott selejtezőjén, csipás szemeivel ránk nézve 20 méterről nyilvánvaló, hogy megállapította, Stellnek közel 40 fokos láza van és otthon vár minket a 11 napos lányunk, akinek két óra múlva szopiznia kéne. Természetesen próbáltam elmagyarázni neki, hogy kik vagyunk és mit akarunk, de én még ilyen bunkót magyar szociofilmekben sem láttam. Harmadik mondata, miután kijelentette, hogy ez nem ambulancia (akkor miért küldött minket ide az éjszakai ügyelet - tehetnénk fel jogosan a kérdést) az volt, hogy itt kell aláírni, hogy elmehessenek. Én ebben a pillanatban majdnem megütöttem, de az tuti 8 napon túl gyógyult volna én meg még azon túl is a Gyorskocsiban. Szóval irány haza. A kocsiban, ahogy az azt megelőző héten minden hajnalban lehetőségünk volt átélni a virradatot.
A történet vége szerencsés, mert háziorvosunk és védőnénink segítségével vasárnap délre levittük Eszter lázát, így a szoptatás is valamivel könnyebben ment már.
Közben arról nem írok, hogy milyen természetes módszer segítségével enyhítettünk Luca szemgyulladásán az orvos által felírt antibiotikumos szemcsepp (sic!) helyett, melyet úgy rendelt el használni a doktornéni, hogy a gyerek szemét nem látta és nagyjából 2231 méterre és úgy 15 háztömbnyire volt tőle (újabb Uri Geller utód - azt hiszem lenne jelentkező a második évadra is).
Mindezen megpróbáltatások sehol sincsenek a szegény Baudelaire árvák megpróbáltatásaihoz képest, úgyhogy nem panaszkodunk, mert a lányuk gyönyörű és egészséges, mi kialvatlanok vagyunk, de boldogok, és különben is, hármas szép az élet.

Angel eyes

Stellel ketten azon szerencsések közé tartozunk, akik látták már, hogy Luca hosszan bámészkodik nagy barna, elsőre ufónak tűnő, második pillanattól viszont igéző szemeivel. Sokan, főleg a nagyszülők reklamáltak is, és már-már kételkedtek abban, hogy tényleg olyan szépek-e azok a gesztenyék. A tegnap esti fürdés utáni szemlélődés bizonyítja, hogy azok a szemek tényleg angyaliak.

Mocorgáshoz mozgókép dukál

Egész egyszerűen olyan édes, hogy ezt látnotok kell. Így hát csináltunk egy videósávot ide oldalra, melyen egyelőre két videó van, de jönni fog a többi is folyamatosan. Persze az eddigiekhez jazzénekesnők dalait tettük aláfestő zenének. Hátha ráhibázunk, és zongorista, vagy Dóri kedvéért fuvolista lesz.

Nincs bajság! Nyugodtság van!

10 perccel ezelőtt még tudtam, hogy mit akarok ide írni, de mostanra elfelejtettem. Fokozatosan kerülnek helyükre a történések, de annyi van, hogy egyszerűen percről-percre más és más értések, gondolatok törnek kettőnkre. Délután épp arról beszéltünk Stellel, hogy elképesztő, milyen természetes, ahogy ott van velünk Luca a szobában. Az életünk persze kizökkent a megszokott kerékvágásból, de csak a gyakorlati része (az alvás, az evés, a munka, a találkozók stb.). A lelki része pedig folytatódott azon az egyenes vonalon tovább, amin eddig is járt.

Hogy Sanka barátom szavaival éljek: "Mátékám! Nincs bajság! Nyugodtság van!" Ezt ékesen bizonyítja a lenti kép is. Mint a tej...

Állítólag ezek a legnehezebb napok

Voltak, akik már hiányoltak egy új bejegyzést. Ennek örülünk, és igyekszünk kielégíteni minden igényt, csak mostanában nehezebben jutunk hozzá. Szóval:

Mindenki nyugtat minket, hogy csak az első 18 év a nehéz, de ebből is az első napok a legnehezebbek. Vagy nagyon nagy mázlink van, vagy nagyon szeret minket a Jóisten, vagy más számunkra a nehéz fogalma. Persze azt nem mondhatjuk, hogy van lehetőségünk aludni, azt sem jelenthetjük ki, hogy nem tudunk elképesztően aggódni egy-két ismeretlen helyzet kapcsán, és azt sem állíthatjuk, hogy könnyű dönteni olyan helyzetekben, amikor 9 különböző ember, 9 különböző tanáccsal rukkol elő, de mindegyikőjük a legmagabiztosabban viselkedik. Mindezek ellenére piszok jó nekünk, mert ha máshonnan nézzük a dolgokat akár felüdítőek is lehetnek: nem kell lefeküdnünk 11-kor, így még hajnalban is beszélgethetünk Eszterrel; új és új élményekben van részünk; magunk dönthetünk a saját életünkről.
Természetesen lehet azt mondani, hogy ez kezdeti lelkesedés (szerintünk egyébként nem), de a kezdeti lelkesedés már biztosan csitulna azokban az emberekben, akik az elmúlt öt éjszaka csak néhány órát aludtak.
Megoldandó nehézségek azért állnak még a következő napokban is előttünk. Csakhogy az egyik legnagyobbat említsem, Luca etetése. Mint számunkra kiderült, a szoptatás nem sétagalopp és tele van ismeretlen tényezőkkel, algoritmusokkal: "Most éhes?" "Bent van a szájában?" "Szívja rendesen?" "Eleget evett?" "Milyen pózban megfelelő most?" "Ébresszem fel, hogy egyen?" "Vigyünk rendszert bele?" "Szoptassuk igény szerint?" "Ez már tej, vagy még előtej?" "Fejjük le?" "Ne fejjük le?" "Higgyünk a doktornéninek, hogy cukrosvizet kell adni Lucának?"
Az utolsót leszámítva, melyre a válasz természetesen "Nem!", hasonló kérdéssorok tucatnyi témában felállíthatók a fürdetéstől az öltöztetésen át egészen az alvásig. És a vicces, hogy amikor egy pillanatra megnyugodva végiggondoljuk ezeket a tesztsorokat, akkor rá kell jönnünk, hogy ezt nem lehet sablonnal kijavítani, mivel Luca, a mamája, a minket körülvevő környezet, a kor, amiben élünk, az értékek, amiket fontosnak tartunk nem olyanok mint, Lenin (élt, él, élni fog), hanem egyszeriek, megismételhetetlenek. Nincsenek helyes válaszok, csak válaszok.
És mindez fabatkát sem számít. Ami számít:

• a zabálnivaló grimaszok, amik nélkül nem is igazi csajszi egy csajszi,
• a hazafiasság, ami a magyar "jány" sajátja (Eszter énekel neki, amikor nem akar tovább szopizni, pedig kéne. Ez nem minden dallal működik. Az egyedüli, ami mindig eredményre vezetett, az a "Kossuth Lajos azt üzente".),
• az elernyedt izmok a 36 fokos kádban,
• a magával ragadó nyammogó hangok,
• az az ellenállhatatlan erő, ami mindkettőnket az ágyához vonz minden egyes alkalommal,
• és az, amikor hatalmas őzike szemekkel figyeli mit beszél neki a mami vagy a papi.

Királyhágó, te drága

Szt. Imre kórház menlevelet adott nekünk, így nagy örömünkre itthon vagyunk.

Napi sajtófigyelés

Pr-s családban csak csinálunk sajtómonitoringot. Hát persze! A július 1-i napilapok megjelenéseiből szemezgettünk, főleg mivel 190 éve ezen a napon született Semmelweis Ignác, "az anyák megmentője".

Napi Gazdaság: Természetesen a vezető gazdasági napilapok beszámoltak a történésekről. A Napi Gazdaság, ahol nagyon jó barátaim (Sándor és János) dolgoznak, talán nem véletlenül címlapon tudósítottak a Szt. Imre kórházból távozóktól felvett exit poll adatok alapján arról, hogy Luca születésének lázában égett a fél ország. A magyar lakosság 50%-a feszülten figyelte a család blogját, illetve saját mobiltelefonját várva a híreket.


Világgazdaság: A „zöld újság” aggodalommal vegyes örömmel számolt be arról, hogy Luca nem esett az egészségügyi volumenkorlát hatálya alá, ugyanakkor a világra jövetel kapcsán megjegyzi, hogy az európai színvonalú egészségügyi ellátás eléréséhez olyan lelkiismeretes orvosokra és kórházi asszisztenciára lenne szükség, mint akik a Gyöngyvirág szülőszobában közreműködtek.


Magyar Nemzet: Luca születése felkavarta az állóvizet az egészségügyi innováció területén is. Az őssejt kutatással foglalkozó magyar-kínai vegyesvállalat Luca születésének hírére reményét fejezte ki, hogy Budapest fog majd otthont adni a magzatburokból, illetve a kötőszövetből kinyert őssejtekkel foglalkozó kutatási központnak – számolt be címoldalán a Magyar Nemzet.
Köszönjük a bizalmat, és örülünk, hogy egy ilyen nagy elhatározáshoz hozzájárulhattunk. A dolog szépséghibája, hogy Luca biztosan nem kerül bele a kutatási anyagokba, hiszen nem akartunk őssejtet levenni tőle.


Népszabadság: A vezető baloldali napilap a http://csokolade.blogspot.com/ kapcsán aggódik arra írogatókért. Mielőtt azonban belemerülnétek a cikk elolvasásába, a Csokiba bejegyzést készítő Müller család tagjai közül, már senki sincs burokban. Egy kicsi blogger még magzatmázban él, de nem -burokban.


Magyar Hírlap: Gábor Széles-edő médiabirodalmának nyomtatott gyöngyszemében Bayer Zsolt lányunk világrajövetelét használja fel glosszájához, melyben a Luca születése számára bizonyítékként szolgál arra, hogy a hetero, az mégiscsak hetero. Mi ebben az ügyben nem kívánunk állást foglalni, de azt hozzátesszük, hogy a szülőszobában igen meleg volt.


Népszava: A jelenlegi kormány melletti korteskedést nem lehet elég korán elkezdeni. Legalább is így gondolja a Népszava cikkírója, aki Luca „coming out”-ját (félreértés nem essék, ez nem reflexió a Bayer cikkre) is Gyurcsány Ferenc nyugdíj-kampánya érdekében használja fel, megpróbálva megnyugtatni minket, szülőket, hogy ha bízunk az MSZP-ben, akkor lányunk nyugdíjas évei is biztonságban lesznek, hála a svájci indexálásnak. Ezen fórum nem terepe ugyan a politikai nézetek hangsúlyozásának, de a Luca majdani nyugdíjával kapcsolatos hírek kissé sokat előlegeznek meg a jövőből.


Nemzeti Sport: A Nemzeti Sport is címoldalán számol be a szülés újságot érintő vonatkozásáról. Bár a lapnál Xavi és nem Luca a Numero Uno, a címlap mégiscsak címlap. A cikk néhány tárgyi tévedést tartalmaz, ezért segítünk kihámozni az igazságot.
A papát az éjszaka gyenge minőségű fotókat készítő rendőrségi felvételek alapján – melyeket a BAH csomópontban, illetve a Karolina-Bocskai kereszteződésében rögzítettek a műkedvelő fényképészek – tévesen Michael Phelps-ként azonosították. A magyar versenyzőnek tulajdonított idő (4:05.25) valójában „csak” 4:32.13 volt, mely elérésében gyermeke születése erőteljesen doppingolta.


Blikk: Hát hiába, egy ilyen nagy esemény megmozgatja a bulvársajtót is. Azonban ezúton szeretném jelezni, hogy Kelemen Anna, Zalatnay Sarolta és Győzike után is sajtó helyreigazítási pert fogok indítani a legnagyobb példányszámban eladott hazai napilap ellen, mivel az Eszteren jelentkező sebeket, melyeket a szülés folyományaként szenvedett el, úgy állította be, mintha én okoztam volna neki. Remélem az igazság diadalmaskodni fog, és két év múlva a lap 17. oldalának bal alsó sarkában 4-es betűmérettel megírják majd a valóságot.


Bors: Gesztesi Karcsi lapja már most a fogyasztót látja bennünk, és lányunknak az Én kicsi pónim DVD-t kínálja fel. Konzumidióták azért nem vagyunk.


Napi Ász: A bulvár legalja nemzetközi kontextusba helyezi történetünket, melyben szerinte mi meg akartuk szerezni a Guy Ritchie fiát. Egyfelől nem, másfelől lányt szerettünk volna, harmadrészt pedig, köszönjük, van saját. Mindenesetre nagyon örülünk, hogy lemaradtunk a címlapról, ahol Győzike és a szánalmas Bochkor-Boross páros mellett még helyet kapott Ferenc, a Liptai-Gesztenye család és Mari, aki a benzingőzben tárta fel nőiességét.

LUCA ON THE EARTH WITH DIAMONDS! #3

Az élethez kell egy kis Szerencsi(e). Csokoládé családban meg pláne. Kiderült, hogy a gyerekágyas osztályon posztoló Erzsi néni egy jó barátunk barátnője, így délután titkon, az orvos szemek elől elrejtve belopott a lányokhoz. Az egyágyas szoba nyugalmában 4-től 8-ig tudtunk hármasban lenni. Egészen szuper volt.
A bébiörzőben már most imádják Lucát, mert nagyon jó gyerek: alszik, eszik és gyönyörű. Az együtt töltött idő felét velünk is átaludta, így nyugodtan tudtunk gyönyörködni benne. Majd pelus csere és szopi.Percről-percre jobban belehabarodunk, ahogy nyammog, tornázik, hadonászik, grimaszol, öltögeti a nyelvét.

LUCA ON THE EARTH WITH DIAMONDS! #2

Sziasztok mindannyian lelkes olvasóink, barátaink!
Nehéz elkezdeni ezt a bejegyzést, mert csak közhelyek jutnak az eszembe, de azért megpróbálom.
A legfontosabbal kezdem: olyan csodálatosan erős feleségem van, hogy az elképesztő. Amikor az utolsó utáni erőtartalékait is mozgósította, akkor még tucatnyi erőbombát húzott elő valahonnan. Csak a Jóisten tudja honnan. A tegnap, a ma és a holnapok hőse.
Nekem még most is könnyes a szemem, ahogy azt sokan jósoltátok, mert ez a két csajszi olyan örömet okozott nekem, amilyenben még életemben nem volt részem. Hosszú út végére értünk, és egy még hosszabb kezdődik el, de már nagyon várjuk.
És, hogy hogy is történt: Ott szakadt meg a történet fonala, hogy én tegnap este még hazajöttem pihenni egy kicsit, mert Eszter is lefeküdt, hisz még nem voltak erős fájásai, és amik voltak azok is rendszertelenek voltak. Én hazaérve és megírva a bejegyzést a blogba, a kanapén ülve elaludtam, és szégyellem bevallani, de olyan mélyen, hogy Eszter éjjel 1 és 2 között csörgetett telefonon, hogy lenne, ha mennék, mert "Apa, kezdődik!", de én csak a 2 órakor érkező csörgésre ébredtem fel, amikor már anyósomék majdnem elindultak hozzám, hogy felébresszenek. Pattanás be a kocsiba. Királyhágó utca - Szt. Imre 4 és fél perc. Ez azon túl, hogy szabálytalan, valószínűleg Guiness rekord is.
Beérve kapásból ugrottam az apás szettbe, a szülésznéniknek idejük sem volt feltartani. 2:25-től szerencsére már együtt csináltunk végig mindent. Ekkor már erős fájásai voltak Stellnek, de még nem túl sűrűk. 4 körül mentünk be a szülőszobába, és alternatív módszerek ide, alternatív módszerek oda, Eszternek az ágyon oldat fekve volt a legelviselhetőbb. Tovább fokozódtak a fájások, és intezívebbé is váltak. 6 előtt kicsivel, bő 3 ujjnyi méhszájnál megérkezett tündéri doktornénink, Kocsis Éva. Ekkora már nagyon kezdett Stell elkészülni az erejével, amin egy kis No-Spa segített. Ez hozzájárult a további táguláshoz is, de a méhszáj eltünésére még vérni kellett, azaz nem is akart olyan ütemben eltűnni, ahogy a fájások azt indokolttá tették volna. 6:45-kor oxitocin mellett döntöttünk, ami 7:30-ra meghozta a hatását: a fájások tolófájásokká alakultak, és kezdetét vette a kitolási szakasz. Szegény kicsikémnek végtelen hosszúságúnak tűnt a következő fél óra.
Egész egyszerűen csodálatosan vagyunk kitalálva, főleg a nők. Stell hősiesen nyomott hasból, mi pedig a Váradi Zsófival (a szülésznők gyöngye) és Kocsis Évával serénykedtünk hármasban Eszter körül. 7:55 körül láttam meg Luca első hajtincseit, majd a feje búbját. Innen pedig már úgy csusszant ki, mint egy álom. Ekkor már mindketten keveset láttunk, Eszter a kimerültségtől, én a könnyeimtől.
Végtelen sok érzés kavarog bennünk, és biztos napok fognak eltelni, mire minden összeáll, és mire mindent felfogunk a történtekből. Úgyhogy egyelőre ennyi, és a lenti videó, amin látszik, milyen csodaszép gyermekünk született (bocs a furcsa zajokért, itt-ott sírtunk örömünkben). Dús, sötét haj. Hosszú, gitáros körmök. Utánozhatatlan ajakbiggyesztés. Kemény fej, akár az apjának (a szülés alatt szinte semmit sem deformálódott a buksija). Tündéri, igéző szemek, akár az anyjának. Egyszóval gyönyörű!

Még egyszer köszönjük a sok pozitív energiát, a sok jókívánságot!

LUCA ON THE EARTH WITH DIAMONDS!

Sziasztok! Megszületett Müller Luca, akinek neve (Lucia) azt jelenti: virradatkor született, deegy kicsit késett. 8:01-kor látta meg a napvilágot 3,3 kg-mal, 53 cm-rel és 34 cm-es fejkerülettel. Mindenki nagyon boldog és egészséges. Egyelőre egy kép, aztán hamarosan írom a részleteket, meg feltöltök egy kis videót, csak szusszanok. Mindenkinek köszi a sok gondolást, támogatást, drukkolást!