Mehmet Lucácska

Szegény kis tündérünknek egy kicsit meg kellett szenvednie, hogy külföldre utazhasson a következő két évben. Történt ugyanis, hogy elmentünk útlevelet csináltatni Lucának a Hegyvidéki önkormányzat okmányirodájába. Nagyon pöpecül zajlik az ügyfélfogadás, mivel kapsz egy sorszámot, és jó idő lévén az iroda előtti parkban leülhetsz a kikészített székekre a napernyők alá. Hogy tudd is, mikor kerülsz sorra, azt egy kihangosító és egy nagy lcd panel biztosítja. Azonban a kicsilánynak így is sok volt a közel egy órás várakozás, mely annyira elcsigázta szegényt, hogy mire bejutottunk mély álomba szenderült. És itt jön a nap kérdése, melyre a közigazgatásban jártas olvasóink válaszát szeretném kérni megjegyzés formájában:

Olyan nyilvánvalóan nem túl sokszor fog a következő időszakban előfordulni, hogy Luca sétál a pesti éjszakában, és a rendőr felkéri, hogy igazolja magát. Azt sem nagyon hiszem, hogy a következő hetekben számos szerződést kéne aláírnia, melyhez szüksége lenne a személyigazolvány számára. És azt sem gondolom, hogy bankszámlát akar nyitni a közeljövőben, hogy függetlenedjen a szüleitől. Ezek után pedig nem igazán értem, ha Magyarországon, mint EU tagállamban, a csajszinak nem kell igazolnia magát, akkor miért kell neki útlevél, ha mondjuk Ausztriába ruccanunk át vele együtt. Szóval a kérdés, hogy azért kell az útlevél a kisembernek, mert a kérelmet mindkét szülőnek alá kell írnia, és így próbálják meg megakadályozni, hogy az egyik szülő külföldre vigye a gyereket, mint Mehmet Karcsikát az apukája? (köszi Klári a megoldási lehetőséget)

Persze arról már nem is beszélek, hogy Luca útlevélképe úgy készült, hogy félkómás állapotban ült a papa ölében, aki a tarkója mögött az ujjaival próbálta aládúcolni a fejét, hogy az ne temetkezzen a rajta lévő ruhadarabokba. Az így elkattintott fotó fog belekerülni az új chipes útlevelébe (ezzel is támogatva kedvenc tőzsdei cégünket - ez azért még nem sajtóközleményképes hír sajnos), amely okmány két évig lesz érvényes. Na most: a gyereket elve nem lehet rajta felismerni, mert szegénykém nyeklik-nyaklik, mint a kifilézett hal, és különben is, én néha már reggel nem ismerem fel, mert olyan gyorsan változik. Élő ember nem fogja tudni azonosítani két év múlva a kép alapján. Persze nekünk lesz egy gyerekkereskedelemre is könnyen felhasználható okmányunk.
Mindez aztán nem is olyan fontos. A fontos az, hogy Veruska meglátogatott minket, és el volt ájulva a látványtól, ahogy aztán a váratlanul betoppanó nagyszülők is. Mi ezen nem csodálkozunk, hisz percről- percre rá kell, hogy döbbenjünk, milyen gyönyörű is Lucababa minden porcikája (különös pl. a füle).