10 perccel ezelőtt még tudtam, hogy mit akarok ide írni, de mostanra elfelejtettem. Fokozatosan kerülnek helyükre a történések, de annyi van, hogy egyszerűen percről-percre más és más értések, gondolatok törnek kettőnkre. Délután épp arról beszéltünk Stellel, hogy elképesztő, milyen természetes, ahogy ott van velünk Luca a szobában. Az életünk persze kizökkent a megszokott kerékvágásból, de csak a gyakorlati része (az alvás, az evés, a munka, a találkozók stb.). A lelki része pedig folytatódott azon az egyenes vonalon tovább, amin eddig is járt.
Hogy Sanka barátom szavaival éljek: "Mátékám! Nincs bajság! Nyugodtság van!" Ezt ékesen bizonyítja a lenti kép is. Mint a tej...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése