Dávid Ibolya is megirigyelhetné

Nemrég beszámoltunk róla, hogy Luca úgy döntött, hogy hason is jó, de a legjobb háton (legalább is egy ideig). Miután átfordult napokig vártuk, hogy na újra elkápráztat minket az akrobatánk, de semmi. Aztán pénteken a reggeli etetés után Stell letette hasra a fekvőkébe, és mire néhány pillanat múlva odanéztünk, már hanyatt fekve szemlélte a színes borítókat a könyvespolcon. Lemaradtunk. Ahogy lemaradtunk egy nappal később, szombaton is, amikor szintén ez játszódott le. De persze előbb kell ennek a gyereknek felkelni ahhoz (természetesen csak képletesen, mert olyan bazi jó, hogy 9-ig alszik), hogy átverjen minket. Mamika a ma reggeli szopi előtt gondosan bekészítette a kamerát, hogy amint a reggelinek vége rögzíthesse az eseményeket. És lányunk óramű pontossággal ismét bizonyítékát adta, hogy egyre inkább ura a testének. Hason fekve szépen kinyomta magát. Aztán mérhetetlenül koncentrált. Aztán nekiveselkedett. Aztán billegett, mint MDF az 5%-os küszöbön. De neki már biztosan sikerült. Íme:

Nagyjány

Kissé félve írom le ezeket a sorokat, mert az elmúlt két hétben (eltekintve két estétől) az ég egy adta világon semmi panaszunk nem lehet az éjszakáinkra, mivel Luca a fél 9 körüli vacsora után nagyjából reggel fél 9-9-ig aludt. Mégis, amikor éjszaka bementünk a szobába lefeküdni, nagyjából csak a terepszínű ruha hiányzott rólunk, mivel úgy kellett titkos akcióban bekommandózni magunkat az ágyba, hogy ne ébredjen fel a kislány. És reggel is hasonló volt a helyzet: a papa kiosonása úgy 6-fél7 körül még csak-csak ment, de amint a mama felkelt, ez a kiscsaj egy pillanat alatt megérezte, hogy nincs ott a "reggelije", és ezzel kapcsolatos problémáit határozottan jelezte is mindenkinek. Így viszont Stellnek még fogat mosni sem volt ideje, nemhogy kenni és megenni néhány mézes kalácsot.
Ezt orvosolandó tegnap hozzávetőleg annyi bútort mozgattunk meg otthon, amennyit a Domusban, mikor új áru érkezik. Az eredmény: mama-papa kiköltözött a hálószobából, így a családban az egy főre jutó, négyzetméterben mért lakótér tekintetében Luca bőven átvette a vezetést, azaz a legkisebb is számít alapon a 62 centiméterével és a kb. 5,7 kilójával egyedül lakik egy közel 25 négyzetméteres szobában.
Én annak ellenére, hogy tegnap éjszaka (azaz inkább már ma) elég későn kerültem ágyba, nehezen aludtam el, mert valahogy az, hogy 1 méterre aludtunk tőle, adott egy plusz biztonságot ahhoz képest, mint mikor egy csukott ajtó és kb 8 méter választ el tőle. De nagyjány lett a csajszi, hisz még ebben a pillanatban is alszik, és remélhetőleg ez megy 9-ig. Szóval újabb változás: nagyjány lett a kis bogyókából, már egyedül alszik!

62 cm

Mozgalmas volt a hétvége, talán túl mozgalmas is. Szombaton külön volt a család, mert papa Csillebércen dolgozott, míg a lányok Barosson hédereltek. Vasárnap azonban közös családi ebéd volt, ahol Luca és Simi volt természetesen a középpontban, sőt már a "kézfogójuk" is megvolt.

Ezt követően meglátogattuk keresztfiúnkat, Bertit, aki maga nyitott ajtót, azaz már totyog. Lassan semmi haszna nem lesz a készségfejlesztő játéknak, amit a szülinapjára kapott.

Este pedig átjött Mari-Lichti-Robi-Gergő kvartett, de sajnos velük csak csonka estét töltöttünk együtt, mert Luca nem akart elaludni. Konkrétan fél 10-től úgy ordított, hogy már-már kezdtünk aggódni, hogy valami komoly baja van. Úgy sírt és kiabált torka szakadtából 20 percet, hogy közben ki sem nyitotta a szemét. És ez lehetett a kulcs, mert amint kinyitotta rögtön megnyugodott és egy kis szopi után aludt reggelig. Persze mikor kezdett el sírni? Éppen amikor barátainknak azt ecseteltük, "hogy már több mint egy hete minden éjszakát végigalszik", meg, hogy "az esti 9 órai szopi után reggel fél9-9-ig szundizik". Nem volt valami hiteles a mesénk, pedig a vasárnap estét leszámítva tényleg így van.

Ma Luca megkapta a diperte emlékeztetőt. Hősiesen észre sem vette, amikor beleszúrták tűt (persze elnézve a combját, ezen nem csodálkozunk), viszont amikor belenyomták az anyagot, akkor már jelezte, hogy ez nem volt ínyére való. De ekkor is csak kb. fél percet hüppögött, aztán teljes nyogalom. Ja és még valami: szóltunk "kedvenc" dokiknéninknek, hogy mérje meg legyen szíves, milyen hosszú a csajszi, mert azt látjuk, hogy lassan lelóg a pelenkázóról, meg hogy kitölti a kiskádját, de azért mégis szeretnénk tudni, hogy pontosan mennyi az annyi. Utólag azt kell, mondjam, hogy centire erre az eredményre jutunk akkor is, ha kettőnk közül valamelyikünk ránéz a gyerekre és mond egy számot, mert ezt a mérési módszer nem alkalmaznám, mondjuk hídépítésnél. A gyerek behúzott nyakkal, görnyedt háttal, felhúzott lábakkal volt 60,5 cm (53 cm-rel született), de ilyen testtartásban Michael Jordan is kényelmesen ellene a Sziklakápolnában. Szóval az én olvasatomban a mi kis bogyókánk legalább 62 cm. Nem mintha ennek jelentősége lenne, mert egyfelől gyönyörű, másfelől pedig így is, úgy nehéz vele együtt ebédelni.

Újabb fordulat

Egy posttal lejjebb azon örömködtünk, hogy milyen sok a változás, és milyen jó látni, hogy fejlődik a kismókus. Ezt követően Luca ma este drága Jolinéni egyik kedvenc szavával élve rátrompfolt erre is. A hatos szopi után Eszter betette a fekvőkébe (copyright by Stell - mivel járókának még nevezhető, mert csak fekszik benne). Papi leült mellé újságot olvasni, mami pedig kiment a konyhába. Ez persze, mármint hogy nem foglalkozik olyan intenzíven Lucával senki, tarthatatlan állapot számára. Méltatlankodását eleinte finom kis kiáltásokkal fejezte ki, majd úgy gondolta, hogy mélyen a szemembe néz éreztetve azt, milyen lelketlen vagyok, amiért olvasni próbálok ahelyett, hogy neki énekelnék valamit. Ahhoz azonban, hogy szemmel verhesse az apját oldalra kellett fordulnia, amit olyan játszi könnyedséggel tett meg, hogy csak na. Persze az alsó keze megakadályozta, hogy átforduljon, de miután Stell hasra fordította egy-két fekvőtámasz után úgy átfordult, ahogy Sike András ellenfelével az olimpiai döntőben. Ha ilyen ütemben változnak a dolgok, nem fogjuk bírni bejegyzéssel.

És a végére néhány kedvenc:
Luca kedvenc Bayern München futballistája Luca Toni. A fenyők közül luc a kedvence, népdalok közül pedig a Hull a szilva a fáról, mert van benne egy olyan sor, luca-luca kukolica delce (legalább is raccsoló apja előadásában).