Koncertre menni Luca mellett

Tegnap este koncerten voltunk Stellel. Nem is akármilyenen: egyik kedvencünk, Jamie Cullum fellépésével vette kezdetét a huszadik bécsi jazzfesztivál. Én nem különösebben vagyok oda az angolokért, de ez a twentysomething gyerek tud valamit. Az elmúlt években már háromszor voltunk valamilyen jazz koncerten Bécsben (Buena Vista Social Club-on, Madeleine Peyroux-n és egyszer már Jamie Cullum-on is voltunk), de akkor még nem volt Luca. Tegnap este rájöttünk, hogy gyerekes szülőként sok mindent máshogy értékelünk egy ilyen félnap során, mint annak előtte.

Csiga, torony, játszótér

Az elmúlt hónapokban nagyon izgatják Lucát a bogarak, madarak, puhatestűek. Persze most is érdekes egy kutya, vagy kecske, sőt Fridáék kakasa is, de az apró lényekkel kapcsolatban valami félelemmel teli érdeklődés van benne. Ma, miközben indultunk megnézni az egyik kedvenc építményemet, a Tétényi-fennsíkon lévő víztornyot, feltétlenül perceket kellett időznünk egy csiga mellett, aki az éjszakai esőben elindult átkelni a járdán, de a reggeli melegben az út felénél pihenésre adta a fejét. Ahogy a vicc is mondja, nekik a másik oldalra születni kell. Végül csak elindultunk, és nem is olyan hosszú várakozás után feljutottunk a 42 méteres tetőszintre, ahonnan pazar kilátás tárult elénk. Bár Luca hat hetesen már 2000 méter magas is járt, azért nagyon élvezte a programot.

Vissza a természetbe

Luca végtelenül élvezi, hogy eljött a jó idő, még akkor is, ha rendszeresen záporok szakítják meg a napsütést. Bár akár süt a nap, akár jégeső esik, ő mindig kifelé vágyik. Még szerencse, hogy kiköltöztünk - és még egyszer kiköltözünk - Barossra, ahol kert van, meg kutyaugatás, meg rigófütty, meg "pitpanvirág", meg "patucsbogár". Itt lehet az úttesten motorozni, még akkor is, ha Luca szerint az veszélyes, lehet gyalog menni ringatóra, érdemes volt biciklit és gyerekülést venni, és még sorolhatnám.

Változott is meg nem is

Bár még két éves sincs Kishusi (ahogy ma reggel szólította saját magát az apja után szabadon), de annyit változott az elmúlt egy év során is, hogy egy diavetítés erejéig visszatekintünk az előző mintegy 12-14 hónapra. Ennek apropóját az adja, hogy Stell feltöltötte a telefonján lévő képeket a számítógépre. A lenti - sokszor rossz minőségű - fotókon egy valamit mi biztosan látunk: szinte semmit sem változtak a gesztusai, az arckifejezései és a szépsége.

Kis cukik

Simi úr és Luca úgy gondolták, hogy kimennek az utcára együtt, és megnézik a szomszéd kutyáját, Golyót. Sajnos már csak a visszajövetelt kaptam el, de a kertbe befelé is ugyanolyan édesek voltak együtt, kézenfogva.