Luca 3.0

Két dolgot szoktak mondani a "nagyöregek": 1. "A három hónapos kor mérföldkő egy baba fejlődésében." 2. "Ha fejlődik valamiben a baba, akkor egyszerre sok minden változik látványosan."

Igazából eddigi szülőségünk egy dolgot tett világossá számunkra: ezek a bölcsességek egy gyerekre sem illenek tökéletesen. Azonban most, hogy egyet kell aludni, és Combika 3 hónapos lesz, el kell ismernünk, hogy a fenti két megállapításban van valami. Az elmúlt napokban valami nagyon dinamikus fejlődést tapasztaltunk. Luca nyugodtan nézelődik akár egy órán keresztül is a séta közben. Luca az eddig is végigaludt éjszakára (22:00-05:00) rákontrázva már többször aludt 9-től 9-ig. Luca úgy fürdőzik esténként, mint takibácsi a Széchenyiben, ellazult izmokkal, mosolyogva, sírás nélkül (sakkozni még nem kezdett el). Luca gügyög, beszél, interakcióba lép. Luca megfogja a macit, a cicát és a tehén farkát is. És van még valami "megmagyarázhatatlan" globális változás is, amit nem lehet elmondani, leírni, csak érezzük, hogy valami történik.

Amúgy persze van ami nem változik: mindent szeret, ami színes, ami virág, ami béka, ami mama, ami papa, és továbbra is zabálnivalóan édes:

Mi mondjuk, ő mondja

Lucababa, Húsgombóc, Tündérke, Lúcia, Pukimanó, Lufiláb, CSOKI Puding, Angyalka, Lucia Fintori (olasz grófnő), Csokigolyó, Nunika, Hurkagyurka, Manófalvy Manó, Hercegnő, Duciarc, Tokatimi, Tündérvirág, Kukutyin, Bogyóka, Vigyori Vera, Duci Juci, Lucus Mucus

Nem kicsit, nagyon

Régen nem jelentkeztünk, pedig történt egysmás (Így kell ezt leírni? Azt hiszem. még sosem írtam le ezt a szót!). Voltunk például Luca Eszter oldali dédszüliénél Tiszaújvárosban. Ruskó nagymamáéknál (merthogy ők Stell nagyszülei ugye) is osztatlan sikert aratott a hölgy. Nagypapa és nagymama (összesen 164 évesek) vagy három órán át babusgatta Lucababát, sőt még a rokonság többi tiszaújvárosi része is tiszteletét tette.
No meg aztán voltunk a kötelező csípőszűrésen a Budai Gyermekkórházban. Mindamellett, hogy Ford sem alkotott embertelenebb futószalagot, azzal a tudattal távozhattunk egy óra elteltével, hogy csípő is rendben. Bár ezt Edit korábban borítékolta számunkra a masszírozások alkalmával. Apropó Edit: megvolt az utolsó "átmozgató edzés" is. Láthatóan sokkal jobb formában vannak Luca jobboldali nyakizmai: könnyebb fürdés közben megmosni, és aztán a kis húsredők közül kitörölgetni a vizet. Persze a nyakmozgással kapcsolatban az is beszédes, hogy már hetek óta nyomja a női fekvőtámaszokat, melyet sokszor másodpercekig is kitart, ahogy az itt látható.
Mindeközben Rita is nálunk járt, és hozta magával Adrienn üdvözletét és ajándékát Amerikából (jó, ha van amerikai "nagynéni"), és Stellel kifejezetten örültünk, hogy Rita egyelőre nem tervez visszamenni.
Ja, és a két jány fogta magát, és egyedül hagyta papit valamelyik pénteken, és az egész napot kint töltötte Barosson a nagyi legnagyobb örömére. Klári ezt követően elkerülhetetlennek tartotta egy összecsukható babaágy beszerzését (amit ezúton is köszönünk), így talán nem úgy fogunk egy vasárnapi ebédre megérkezni, mintha egy hétre utaznánk valahova.
Közben hugi elkezdte a leendő ház belsejének tervezését (jó, ha van egy belsőépítész a családban). Ha már a háznál járunk: sörözésünket követően Sanka annyira felbuzdult, hogy egy blog megjegyzésben vállalta a segítséget egy rekesz jófajta serért. Szegény, nem tudja, hogy szaván fogjuk.
Közben az is kiderült, hogy a gyerek hasonlít ránk, "nem kicsit, nagyon" (ha már most volt a beszéd kikerülésének évfordulója). De erről hamarosan képekben.

Bau Haus! Építs házat!

Hosszú és rögös út vezet egy ház felépítéséhez, melynek első (és sajnos minden bizonnyal csak első) hosszú és rögös etapját hagytuk magunk mögött ma este. Mint építtetők Stellel aláírtuk az építési engedélykérelem tervdokumentációjának mind a hat példányát, melyet holnap ad be építészünk, azaz drága papikám, illetve statikusunk, azaz drága mamikám az illetékes önkormányzathoz. Maga a dokumentáció vastagabb lett, mint egy nyíregyházi tanárképző főiskolás diplomamunkája. Helyet kapott benne számos nyilatkozat, részletes építészeti leírások, tűzvédelmi műszaki leírás, tartószerkezeti cuccok, épületgépészeti anyagok stb-stb. és természetesen a részletes tervdokumentáció, egészen pontosan 13 db tervrajz a leendő vityillóról. Ezek a tervek hamarosan láthatóak lesznek itt is, de addig is, hogy elképzelhető legyen mindenki számára mi a végcél, íme egy bauhaus stílusú ház, melyhez hasonló lesz a miénk is egyszer.

Még egyszer köszönjük műszaki családunknak az eddigi segítséget!

Walesi bárdok

Volt történés a hétvégén.

Itt jártak például a zenészek, Dóri és Zoli, hogy lássák:

"a nép, az istenadta nép, ha oly boldog-e rajt'"

Vagy kaptak háttérinformációkat vagy piszok jó a csokoládé ízlésük, mert a nagyon klassz babaruhák mellett egészen tökéletesen eltalálták a kedvenc csokijainkat, amiből szintén érkezett egy halom hál' Istennek. (Nemsokára közlünk ajánlás jelleggel egy rövidebb felsorolást kedvenc édességeinkről, ha már csokoládé a blog címe.) És ha már egy ilyen lehetőség van a kezünkben, mint ez a médium, újra biztosítom és egyben megnyugtatom Nagylaj barátunkat, hogy nem így szoktunk vacsorázni. Ez a csodálatosan megterített asztal ritka, mint a fehér holló, csak a vendégeknek tartogatjuk. Mi is a kanapén ülve esszük a szendvicset.

A szombat másik fontos történését kicsit korábbról kezdeném. Talán emlékeztek Luca az elején nem olyan ütemben tervezett enni, ahogy az kívánatos lett volna, viszont annál többet aludt a mi kis kínaink, így az első igazi kakira is (ami már nem magzatszurkos volt) várni kellett. Annál nagyobb öröm volt, mikor megérkezett. Egy hete hasonló cipőben járunk/jártunk. Múlt hétvégén még büszkén írogattam a blogba, hogy Luca nagy ívben tett rám, aztán mintha elvágták volna. 6 nap izgalommal teli várakozás következett, melynek során hugitól kezdve a védőnénin át a gyermekorvos unokatestvérig mindenki megnyugtatott minket, hogy csak tejen élő babiknál akár egy hét is eltelhet kaki nélkül. Ez persze mind szép, meg jó, de egy apa ilyen esetben (is) saját magából indul ki, és ugye mondanom sem kell, hogy közel egy hét...No, de mindegy. Eljött a szombat délelőtt: mama kimenőt kapott és elment úszni, így papával töltötte a délelőttöt a kis húsgombócunk. Némi alvás, egy kis snúgli, aztán hosszas beszélgetés papával a kanapén. Eközben apuka újra felhívta unokanővérét, hogy OK-e a szitu így a hatodik napon (azt mondta Dingi, hogy OK), majd elővette a mérleget, hogy lássa, ha már nem kakilt legalább hízott-e eleget a bébi, majd belesett a pelusba, de semmi. Aztán egyszercsak:

"Szó bennszakad, hang fennakad,

Lehellet megszegik. Pelus megől fehér galamb, bősz szag emelkedik."

Én másodszor örültem a kakijának tiszta szívből, főleg azért, mert csokigolyónkon is látszott a megkönnyebülés. A hatás magáért beszélt:

"Körötte csend amerre ment, és néma tartomány."

Mindezek fényében a vasárnap nyugisan telt, nagyrésze Barosson, ahol Jóska nagypapa először szorongatta meg unokáját. Láthatóan örültek egymásnak, melyben az érzelmi kötődésen túl az is közrejátszhatott, hogy egyikük sem egy lelkes diétázó. Persze minek is, amikor finom tej, illetve "tejfeles csirke" van ebédre, vagy egészen pontosan a vasárnapi asztalon láthattunk:

"Vadat és halat, s mi jó falat, szem-szájnak ingere,

Sürgő csoport, száz szolga hord, hogy nézni is tereh."

Anno és most

Hála a nagyszülőknek (jelen esetben a Müller oldaliaknak), ismét randizhattunk Stellel, bár ezek a randik mégsem olyanok, mint kapcsolatunk hajnalán. Alapvető különbségek: anno nem voltak időkorlátaink, most viszont csak egy két órás film, vagy egy gyors vacsora fér bele (színház, vagy velencei fürdőzés nem nagyon játszik); anno akkor indultunk, mikor kedvünk tartotta, most viszont az éppen aktuális szoptatáshoz kell igazítani a randevú programját; anno nem vigyázott senki a lakásra, míg távol voltunk, most viszont lelkes önkénteseket kell toboroznunk, ha el akarunk menni; anno nem volt bekapcsolva a mobilunk a mozi alatt (mert kútúrát emberek vagyunk), most viszont lehalkítva ott nyugszik az ölünkben, hogy lássuk, ha valami nem kerek otthon; anno a feliratok végéig maradtunk a moziban (mert akkorra már nem volt tömeg és mosdóban is volt szabad piszoár), most viszont az utolsó szó elhangzása után már csapódik is mögöttünk a terem ajtaja (mondjuk ilyenkor sincsenek sokan a WC-ben); anno mozi után volt még egy kis andalgás, lődörgés, romantikázás, most viszont futás és padlógáz hazáig.
Bár a fentiekből úgy tűnik, hogy romlott a randevúk minősége és élvezhetősége, ez egyáltalán nincs így. Amiből kevés van, azt könnyebb megbecsülni, és a változások okozója édes, még akkor is, ha megveszik egy kis ciciért, mire hazaérünk.

A változások okozója gyakorlatilag élő képen, mivel ez most zajlik a hálószobában:

(Amúgy várakozásaimnak megfelelően A sötét lovag zseniális film. Persze elfogult vagyok Christian Bale-lel szemben, de akkor is...)

5 nő, 1 nappali

Ma megkaptuk a 2 hónapos korban adandó DiPerTe + IPV I/a védőoltást, legalábbis az első adagot belőle. Annak ellenére, hogy Luca combjain annyi a hús, mint egy jobbfajta mészárszéken (bizonyíték lent), mégis igen fájt neki az injekció. Szerencsére délutánra már nyoma sem volt ennek a rossz élménynek, így kipihenten és a maga módján mosolyogva várta Verát, Ancsát és Enit. 5 csaj egy szobában.

Teszünk a volumenkorlátra

Ma nagyon komoly egészségügi napot tartottunk. Reggel Editnél jártunk nyakizomnyújtó tornán. Azt túlzás lenne állítani, hogy Luca oda meg vissza volt attól a kb. fél órától, amit a szőnyegen töltött, de biztosak vagyunk benne Edit ujjai csodát tesznek majd néhány alkalom alatt, és az a kicsit letapadt jobboldali nyakfordító és -bólintó izom tökéletes állapotba kerül. (Képek a Picasa-n és lent)
Délután ultrahangon voltunk a csajszival, mely története néhány héttel ezelőtt kezdődött. Még közel sem volt Luca 6 hetes, amikor elment Stell a Honvéd kórház Királyhágó utcai intézményébe, mely túl messze nincs tőlünk. Egészen pontosan az utca túloldalán. És próbált időpontot kérni a 6 hetes hasi és koponya ultrahangra. Augusztus első felében azt tudták mondani, hogy majd jöjjön vissza szeptemberben, amikor majd tudnak időpontot adni valamikor októberre. Akkor nagyjából 16 hetes lesz a jány. Persze ezzel sem kéne törődni hisz a vizsgálatot fél éves korig kell elvégezni, de valahogy mégis azt érzem, hogy ha bármi gond van, jobb ha 6-8 hetesen rájövünk, és nem 16 hetesen tudunk meg valami szörnyűséget. Szóval nem tudom, hogy a frankó volumenkorlát, vagy más elmebaj okozza ezt, de úgy döntöttünk, hogy a nyugalom megér nekünk 3.000 Ft-ot, és elmentünk egy magánrendelésre, ahol a doktornő és asszisztense először is odavolt a gyerektől, másodszor pedig mindent rendben talált. Az UH-on látott egy nagy teli húgyhólyagot, amiből vizsgálat közben csurrant-cseppent több helyre, rendben lévő lépet, veséket és gyomrot, illetve egy tökéletesen egészséges koponyát és agyféltekéket.

Milestones (Érted? Miles!)

Fontos nap ez ma több szempontból is:

1. Luca ma 2 hónapos, és összehasonlítva a születéskori énjével döbbenetes a változás.



2. Ma éjszaka történt meg először, hogy Luca átaludta az éjszakát. Ez az jelenti, hogy vasárnap este fél 9 körül evett és úgy 10 körül aludta el, és csak reggel fél 7-kor gondolta úgy, hogy fel kell ébresztenie a szüleit.
3. Minek után augusztus 21-én elindult a látogatottság-számláló, ma elérte a blog a félezer oldalletöltést. Köszönjük az érdeklődést.