Két szerelmes pár...

mindig együtt jár / Egy tányérból esznek, mindig összevesznek.

Hát Luca és Gergő tényleg úgy volt együtt, mint egy szerelmes pár. Gyakorlatilag az is elmondható, hogy egy tányérból ettek, és az is előfordulhatott, hogy valami játékon egy pillanatra összevesztek. Bár ez utóbbira nem emlékszem, sőt inkább csak néhány csókról, vagy fogalmazzunk finomabban, szájrapusziról tudnék írni. Gergő és Luca annyira élvezte egymás társaságát, hogy bűn lenne, ha nem találkoznának gyakrabban. Igaz Kriszta? ;-)
Mindig nagyon jól érezzük magunkat Leányfalun, a "Gergő-Kriszta-Ákos rezindencián", de most még régi ismerősök is csatlakoztak (ugyan nem négyen, ahogy beszéltük, csak ketten): Luca megismerkedhetett Katival és újra látta Gáborkát. Folyt. köv. remélhetőleg még több caféssal és még több "gyerekszerelemmel".

Ezt pedig csak azért,mert nagyon vicces:

A zsúr

Nagyon jó kis szülinapi bulit szervezett Stell Bogyókának. Volt minden: színes betűkből felirat, nagyszülők, nagynénik, nagybácsik, sok-sok klassz ajándék, finom torta. De persze a lényeget sem hagyom ki: most minden Lucáról és Lucának szólt. Annak ellenére, hogy erre valószínűleg nem fog emlékezni nagyobb korában, mélyen remélhetőleg egy jó emlék marad számára. Erre már csak azért is van esély, mert olyan tündérien vett részt az eseményekben, ahogy csak egy igazi kis nő tud.

Külön elismerés Stellnek a tortáért, ami egyáltalán ne nézett ki szülinapi tortának, de olyan volt, amit nyugodt szívvel adtunk Lucának is (a tésztájában nem volt se só, se cukor - és mégis nagyon finom volt).

Isten éltessen sokáig!

Először arra gondoltam, hogy megnézem, mit írtam, mikor Luca január 1-én fél éves lett. Aztán úgy döntöttem, nem teszem, mert valószínűleg azokat a közhelyeket írtam le akkor is, amik most járnak fejemben: "...hogy elrepült ez az idő...", "...mennyit változott..." stb-stb. Persze ez mind igaz, de valahol e mögött van az, ami már 365 napja ott mocorog bennünk Stellel.
Általában jól meg tudom fogalmazni, amit akarok, de most valahogy nem megy. Talán a legjobban az érzékelteti, hogy milyen intenzív és bazi jó volt ez az év, hogy már nem is emlékszem, hogy milyenek voltak előtte a mindennapjaink? Mi a fenével töltöttük ki a hétvégéinket? Mi a lótüdőt csináltunk napközben? Milyen volt két emberre mosni, bevásárolni, pakolni az utazáshoz?
Fingom nincs. És ez az én olvasatomban azt jelenti, hogy annyira jó nem lehetett, mint most, Lucával. Aki egyébként a reggel 8:01 perces időpontot (ti. ekkor született) ma az M1-es autópálya Bábolnai McDonalds-ának parkolójában élte meg Umbirából hazafelé megállva. Azt hiszem ez volt az első és utolsó szülinapja a Mekiben, vagy legalább is a Meki mellett.

Maradt még pár kép Umbriáról. Ezek közül a lenti válogatást egyfelől a gyönyörű környezetünknek, másfelől a két csajszimnak szenteltem alapvetően:



Made with Slideshow Embed Tool