Csiga, torony, játszótér

Az elmúlt hónapokban nagyon izgatják Lucát a bogarak, madarak, puhatestűek. Persze most is érdekes egy kutya, vagy kecske, sőt Fridáék kakasa is, de az apró lényekkel kapcsolatban valami félelemmel teli érdeklődés van benne. Ma, miközben indultunk megnézni az egyik kedvenc építményemet, a Tétényi-fennsíkon lévő víztornyot, feltétlenül perceket kellett időznünk egy csiga mellett, aki az éjszakai esőben elindult átkelni a járdán, de a reggeli melegben az út felénél pihenésre adta a fejét. Ahogy a vicc is mondja, nekik a másik oldalra születni kell. Végül csak elindultunk, és nem is olyan hosszú várakozás után feljutottunk a 42 méteres tetőszintre, ahonnan pazar kilátás tárult elénk. Bár Luca hat hetesen már 2000 méter magas is járt, azért nagyon élvezte a programot.
Az elindulásra visszatérve: ami korábban három percig tartott, az ma már kilenc. Nem mindegy melyik zoknit vesszük föl, a cipőt gondosan ki kell választani (nem mintha hegyekben állnának a különböző párok), abban a pillanatban, amikor közelebb kerülnénk az elinduláshoz rögtön rájön, hogy innia kell, vizet kínálunk rögvest, de ő almalére gondolt, ő szeretné a kulcsra zárt ajtót kinyitni, ha kinyitottuk bezárni, ha sétálunk a kertkapu felé, akkor minden virágról el kell mondani, hogy milyen élménye volt vele kapcsolatban az elmúlt napokban, észreveszi az összes légykaki nagyságú izét, legalább négy-öt kavicsot össze kell gyűjteni az autóig, és még sorolhatnám...De mindezt az esetek 99%-ban türelmesen végigcsináljuk, mert eközben olyan tündéri hangon magyaráz, hogy lehetetlenség neki ellenállni. Sőt a szókincsének természetes eleme már a "kérem" és a "köszi". Ma pélkdául azt kérdezte az ebédasztalnál a tiramisura mutatva, hogy "én is kaphatok"?


Made with Slideshow Embed Tool