Nemrég beszámoltunk róla, hogy Luca úgy döntött, hogy hason is jó, de a legjobb háton (legalább is egy ideig). Miután átfordult napokig vártuk, hogy na újra elkápráztat minket az akrobatánk, de semmi. Aztán pénteken a reggeli etetés után Stell letette hasra a fekvőkébe, és mire néhány pillanat múlva odanéztünk, már hanyatt fekve szemlélte a színes borítókat a könyvespolcon. Lemaradtunk. Ahogy lemaradtunk egy nappal később, szombaton is, amikor szintén ez játszódott le. De persze előbb kell ennek a gyereknek felkelni ahhoz (természetesen csak képletesen, mert olyan bazi jó, hogy 9-ig alszik), hogy átverjen minket. Mamika a ma reggeli szopi előtt gondosan bekészítette a kamerát, hogy amint a reggelinek vége rögzíthesse az eseményeket. És lányunk óramű pontossággal ismét bizonyítékát adta, hogy egyre inkább ura a testének. Hason fekve szépen kinyomta magát. Aztán mérhetetlenül koncentrált. Aztán nekiveselkedett. Aztán billegett, mint MDF az 5%-os küszöbön. De neki már biztosan sikerült. Íme:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése