Érdekes hétvégén vagyunk túl. Sajnos, vagy nem sajnos a legjobb része elég hamar lepörgött. Pénteken Stell megszervezte, hogy két szoptatás között pont belefér egy mozi a MOM Parkban, hisz kell, hogy kimozduljon ő is, én is a négy fal közül, mert legyünk őszinték, ebbe azért bele lehet dilizni. Főleg, hogy a napirend nem kicsit mondható monotonnak. Lényeg a lényeg: szereztünkegy tündéri bébiszittert Klári személyében (ezúton is köszönjük a segítséget), és megnéztük a Mamma mia! című opust. Jómagam nem rajongok az Abbáért, nem rajongok a musicalért, mint műfajáért, és nem rajongok a sikítozó tinilányok főszereplésével forgatott filmekért. Ennek megfelelően az első 5 perc után folyamatosan néztem a telefonom, hogy hátha hív Klári: "Gond van, gyertek azonnal!" Nem hívott, és utólag azt kell mondanom, hogy szerencsére, mert amilyen trágyán indult a mozi, annál betegebb és szórakoztatóbb film lett a végére, melyet élő ember nem gondolhat komolyan, és ezáltal igen viccesre sikeredett. És végül is tök mindegy, milyen volt a film: végre hosszú hetek után újra "randiztunk".
A hétvége többi részében nem hagytuk Abba az eddigi teendőinket: szoptatás, böfiztetés, altatás, fürdetés, szunyókálás, szoptatás, böfiztetés, altatás, fürdetés, szunyókálás, böfiztetés, altatás, fürdetés, szunyókálás...
Egy dolgot azért leszűrhettünk a víkend alatt: van olyan ember, akinek a részéről nem pofátlansága, ha végigalszik egy misét.
Ja és még egy dolgot leszűrhettünk: egy csoda ez a csajszi, megzabáljuk rögtön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése