Ugrottunk az időben

Hát ránk nemcsak az új év köszöntött, hanem mi ma Bogyóka féléves születésnapját is ünnepeljük. És ez elképesztő, mert kb. tegnap este mentünk be a szülőszobába. Tudom, hogy ez most úgy hangzik, mint mikor a nagymama elmereng, hogy "hogy szalad az idő", de akkor is...Tényleg tegnap született Luca. Ebbe a hat hónap annyi élmény, felismerés, öröm, fáradtság és izgalom sűrűsödött össze, hogy feldolgozni is alig lehet, nemhogy elmesélni. Csak próbálkozunk itt a blogon is, meg amikor találkoztunk veletek, de a jó ég tudja, mennyit tudunk átadni ebből.
Minden napra tartogat számunkra Bogyesz valami változást, valami fejlődést. Persze ez majd lassulni fog, de most még látványos. Gyöngyös Kriszta barátnőnk lelkendezett Gergőjével kapcsolatban pont ennek még korábban (és most is), de akkor csak vele tudtunk örülni, és valójában lövésünk sem volt, hogy milyen látni, hogy szökik értelem, ügyesség, érzelem egy-egy kisbabába. Ma például az elmúlt félévben először látszott, hogy Bogyóka általunk is használt gesztusokkal kér tőlünk valamit. Miután beültettük Lucát a hordozóba, hogy mellettünk legyen ebéd közben, két kezét Stell felé kinyújtva, tágra nyitott kérő szemekkel félreérthetetlnül jelezte, hogy "mamika, még ebéd előtt engem etess meg légyszi!". Olyan egyértelmű volt a mozdulat és a tekintet, hogy hagytuk kihűlni a borsólevest.

Szóval Luca gyorsabban fejlődik, mint ahogy a 4-es metró épül, bár a költségek az ő esetében is szemtelenül emelkednek. Lassan igazi cipőt kell neki venni (a tutyi nem lesz elég), mert megkezdte a kukacolást, egyelőre csak hátra, bár már most gyorsabban, mint a fúrópajzs. A technika egyszerű: feneket fel, lábakat behúzni, és bicepszből tolni.