Az egész úgy kezdődött, hogy meg akartuk örökíteni, ahogy Luca már a kezünk segítsége nélkül totyog a járókába (most már méltán nevezhetjük így) kapaszkodva. Szép óvatosan, egyik kezével mindig a rácsot fogva elment az egyik sarokból a másikba, majd megtorpant. Még a csipogó kék madár sem érdekelte annyira, hogy újabb lépéseket tegyen. Aztán megszerezve a játékot nagyon megörült. Olyannyira, hogy elfeledkezett róla, hogy kapaszkodni kéne. Gyors fenékre esés után azonban úgy döntött, hogy bemutat egy újabb magánszámot: feláll. (Ezt tegnap csinálta először, amikor alvás helyett az ágya melletti falon lévő virágok jobban érdekelték, ezért két lábra állt, hogy közelebbről szemlélhesse őket.) A váratlan mutatványon aztán mamika és papika annyira fellelkesült, hogy tapsolni kezdett. Ez viszont felkérés volt keringőre. Gyakorlatilag a vasfüggyöny elé tapsoltuk Bogyókát, aki úgy érezte, a lelkes közönségnek még ad egy kis ráadást, és megmutatja, hogy az elmúlt hetekben elsajátított tapsolást már nagyon magas fokon műveli. Ennek a parádénak egy nagy huppanás, némi sírás és egy megnyugtató fürdő lett a vége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése