Eljött az ideje

Hugi megjegyzésének hatására eljött az ideje az új bejegyzésnek. Igen, sajnos ritkulnak a post-ok, mert nem jut rá idő. De azért igyekszünk pótolni a híreket, még ha nem is egy hírügynökség gyorsaságával (bár amilyen tempóban legutóbb az MTI reagált egy megkeresésre, lehet hogy ez idejétmúlt kijelentés - de ez már szakmai kérdés inkább).
Október 25-én eljött az ideje az óraátállításnak. Ennek értelmét manapság egyre többen vitatják (annak idején valami ködös energia megtakarítási szempontból vezették be, ha jól tudom). És ebbe a sorba mi is beálltunk annak ellenére, hogy azon a szombaton időt nyertünk vele. Október utolsó hétvégéjéig úgy zajlottak az esték, hogy Luca este 9-fél10 között lefeküdt aludni, és reggel fél9-9-ig szunyókált meghagyva ezzel a szülőknek az esti "kettesben-létet", és lehetővé téve a mamának, hogy reggel 7-re elmenjen fallabdázni, hogy aztán 9 körül visszaérve etetni tudjon. Ugyan próbáltuk Lucának elmagyarázni, hogy mi, felnőtt emberek, hogyan alkalmazkodunk az óraátállításhoz, de már most látszik a csajszin, hogy szereti a saját útját járni. Hogy mi következik mindebből: megmaradt a fektetés ideje (9 körül), de Bogyóka 7-fél8-ra hozta előre a felkelést, azaz a természet szempontjából ő pont ugyanakkor kel, mint az átállítás előtt. Így most ahhoz, hogy mama eljusson fallabdázni, komoly logisztikai előkészületek, számolgatások, etetési trükközések szükségeltetnek. Hál'Istennek az esti nyugalom megmaradt, úgyhogy nem panaszkodunk. Különben is Luca mostanában zabálnivalóan kezd gügyögni és rötyörészni, már ha van ilyen szó. A lenti videón épp Figo és a Szentkirályi palack bűvöli el.



Eljött az ideje, hogy megejtsük a hemangióma alaposabb kivizsgálását. November 20-ra kaptunk időpontot a Kelen kórház UH-laborjába. Ez egy magánkórház, ahol természetesen Szent István királyunk segítségét kérték a vizsgálat megejtéséhez. Ezzel nem is volt semmi gond kezdetben: mosolygós recepciós (vö. a Tim Roth alakította boy-jal a 4 szobából), Elke nővérszerű ápolónő, aki beleszerelmesedett ott a folyosón Lucába, tiszta, nyugodt váró, alig pár percet csúszott az időpont, kedves doktor...aki aztán kinyitotta a száját. Valószínűleg sosem fog kiderülni, hogy kislányunk az UH vizsgálattól és a szeme bizergálásától, vagy a dokibácsi szájszagától kezdett el veszettül sírni. Mindenesetre a zárójelentésre rákerült, hogy a vizsgálat pontosságát és eredményességét a gyermek sírása megnehezítette. Most egy drámában az a mondat következne, hogy "s a szájszag tragikus események egészét sorát indította el". De ennyire nem volt drámai a helyzet, "mindössze" annyi történt, hogy egy fizetős magánrendelésen laza 80 percet kellett várnunk, hogy kezelőorvosunk (ha már Elke nővér: a doki, aki mégoly hozzáértő is, mégiscsak úgy mozog, mint Klaus-Jürgen Wussow a Klinika utolsó részének forgatása után 35 évvel) megerősítse az ultrahangos orvos diagnózisát, azaz semmi komoly, a hemangióma nem vészes, el fog múlni.

Nagyon eljött már annak az ideje is, hogy keresztszülőket válasszuk Lucának. Úgyhogy választottunk. És a választásunk egyértelmű volt. És reméljük a keresztgyerek is hálás lesz nekünk ezért. A keresztszülő téma önmagában megér egy hosszú bejegyzést, amire a keresztelő környékén sort is fogunk keríteni. Vizsont volt egy, a leendő keresztmamához kapcsolódó történet a múlt héten: Luca 4 és fél hónaposan részese volt majdani keresztanyja, Lichti doktori védésének, melynek talán része volt a summa cum laude eredmény elérésében. Ezúton is gratulálunk!

Annyi mindennek jött még el az ideje, most például annak, hogy lefeküdjek aludni, úgyhogy folyt.köv. később.