Hát nem volt zökkenőmentes, de csak túl vagyunk a terheléses cukorvizsgálaton. Egy ilyen vizsgálat előtt, amelyik során a kismamának végtelen mennyiségűnek tűnő glükózt kell 2-3 dl vízben feloldania, és meginnia, még az olyan édesszájú família is el-elgondolkodik a közeli jövő történésein, mint a miénk. Ha még ehhez hozzáteszem, hogy nekünk kétszer sikerült 24 óra leforgása alatt letolni ezt a tömény cukorszirupot, akkor talán érthető, hogy Stell tegnap kevesebb csokoládét evett a szokásosnál (én persze nem). Szóval jótanács leendő kismamáknak: mindig kérdezzék meg a teendők miértjét, mert az az egészségügyi dolgozó, aki nap-nap után sok tucat várandós mamával találkozik, természetesnek veszi a dolgok egymásutániságát. Így fordulhatott elő, hogy a kedd reggeli vérvétel után, mely az elmúlt években elfogyasztott édességmennyiséget tekintve érthetetlen módon kimutatta, hogy Eszter cukra épphogy eléri a minimum értéket, szerda reggel elindultunk a terheléses vércukorvizsgálatra.
Rendes szülőkként már napokkal korábban kiváltottuk a nőgyógyi néni által mondott glükózt, majd azt szerda reggel feloldva a megfelelő vízmennyiségben és egy kis citromlével "ízesítve" Stell megiszogatta. Dolog rendben. Egyelőre hányinger, rosszullét nincs. Irány a Fehérvári úti SZTK laborja! Kismamák előre fuss az 1-es ablaknál! Be a laborba, majd azzal a tempóval ki a laborból. Vizsgálat nélkül.
Merthogy a terheléses vércukorvizsgálat valóban két vérvételből áll, ahogy azt mi is tudtuk, de csak abban az esetben, ha a kismamának van 1 hónapnál nem régebbi laborlelete vércukorértékkel. Ha nincs, akkor vérvétel (ez volt a kedd hajnali), ami megállapítja, hogy a mamóca nem fog bekómálni, ha a kabai cukorgyár éves termelésének nagyjából 50%-át belepumpálják. Ha ez tényleg megállapításra kerül, akkor jöhet a menet: egy laza vérvétel hajnalban, majd glükózt meginni éhgyomorra, két órát várni, majd újbóli vérvétel, hogy kiderüljün, e két óra alatt a leendő anyuka szervezete egy ilyen cukorsokkot is képes-e feldolgozni.
Persze mi is kérdezhettünk volna, mi is fórumozhattunk volna, de nem tettük. Ennek eredménye, hogy Stell alkarja úgy néz ki, mint aki kb. 3 éve heroinon él (persze ez kis túlzás, mert a nővérkék jól szúrnak a Fehérvárin), és az egész mogyorós Milka még mindig a spájzban figyel, bontatlanul.
És, hogy a lényegről is szóljak: terhelés ide, terhelés oda, vércukor rendben. Mindössze egy tized a különbség az éhgyomri és cukor utáni között, és minden a határértékeken belül.
...és Luca is tovább mocorog, mint a motolla.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése