Kis gyerek kis öröm, nagyobb gyerek nagyobb öröm

Borzalmas nehéz összeszedni, hogy mennyi minden érdekes dolog történt kis családunkkal és legfőképp Lucával az elmúlt három hónapban. Megpróbálom leírni az összes cukiságot, ami miatt például a ma esti közös imánk után csak nevetni tudtunk rajta Stellel annak ellenére, hogy dög fáradtak voltunk, Luci pedig csak tökölődött időhúzás gyanánt egy hónapok óta porosodó játékkal. De mindezt olyan édesen, hogy csak megzabálni lehet. Olyan ütemben nyílik az értelme, fejlődik az érzelmi intelligenciája és bújik elő a humorérzéke, hogy azt követni is nehéz. Itt van most már két év és három hónaposan, és még minden nap tud meglepetést okozni nekünk. Szóval lássuk a történéseket olyan sorrendben, ahogy épp eszembe jut.

Pisi-kaki-puki: vasárnap (okt. 10.) óta már nemcsak nappal és a délutáni alvás alkalmával, hanem éjszaka is pelenka nélkül tolja a kiscsaj. Eleddig baleset nélkül. Amúgy végtelenül szereti, ha kakilás közben szórakoztatom. Ez nemcsak azért jó, mert szeret az érdekesebbnél érdekesebb kérdéseimre válaszolni, hanem azért is, mert minden alkalommal rájövök, hogy egy tündér annak ellenére, hogy az övé sem rózsaillatú. Sőt. Ja, egyébként a bili már csak akkor játszik, ha foglalt a WC, helyette fellépő, WC szűkítő.
Önállóság: Egyedül öltözik a kis drága. Mondjuk a részidői elég gyengécskék még, amik a reggeli készülődés során okoznak fejtörést nekünk, de azért eddig sose indultunk el ruha nélkül. Ehhez az önállósághoz természetesen mélyen gyökeredző öntudat társul, amit általában az "Én akarom...!" kezdetű mondatokkal tudatosít mindannyiunkban. Erről egyelőre nem tudtuk leszoktatni, de néha azért már "Én szeretném---"-re cseréli. Persze nemcsak az öltözésről van itt szó: ki-be szállás a nem igazán alacsony építésű kocsinál esőben, hideg vaj kenés a foszlós kalácsra késsel, a habarás elkészítése a levesbe mikor már csöngettek az ebédvendégek, a tízgombos pulóver kigombolás a mielőbb esti fürdőzés "érdekében", a bevásárlókosár cipelése a hétvégi nagybevásárláskor és még sorolhatnám a jobbnál-jobb szitukat, amikor két mélyet kell lélegeznünk, és elfogadni, hogy neki szüksége van erre az önállósodási folyamatra.

Katica: Nem vettek fel minket a rózsakerti bölcsődébe, de szerintem voltak családok, akiknek amúgy is nagyobb szükségük volt arra, hogy a gyerekükre vigyázzanak. Viszont volt hely a Katicában, ami egy magán napközi, amolyan "félbölcsi". Szeptember eleje óta hétfő, szerda, péntek ritmusban ott tölti Luci a délelőttöt és az ebédet. Nagyon klassz a hely, tündérik az óvónénik (kettőjüket már korábbról ismerjük, úgyhogy Luca amolyan bennfentes), finom a házikoszt, jók a játékok és a programok. Csak...hát az a fránya elszakadási folyamat még mindig nem fejeződött be. Drágaságom még minden reggel szűköl egy kicsit, ha otthagyjuk (általában Stell viszi, szóval neki jut több ezekből a nehéz pillanatokból). Viszont, amint kimegyünk az ajtón, és nem lát, gyakorlatilag mennyországban van. Nagyon élvezi a közösséget, bár a vele egykorúakkal nem megy megfelelően a kommunikációja, mivel ők még vagy nem értik, vagy nem tudnak neki még válaszolni, így a kicsit idősebbekkel nyomja az ipart. Nagyon élvezi a játékokat. Nagyon szereti Emi nénit és Anna nénit. Piszok sok gyümölcsöt eszik, és az ebédet is falja. Összességében tehát nagyon jó hatással van rá.
Dumagép: Ha már az előbb említettem a beszédet. Ha meg kéne határoznom a legkarakteresebb jellemvonását Lucának, akkor egyértelműen azt mondanám, hogy folyamatosan kommunikál. Ezen belül is be nem áll a szája. És mi ezt rohadtul élvezzük, mert olyanokat mond, hogy beszarás. A szókincse egészen elképesztő: a szegélyléctől a kandikálig gyakorlatilag mindent ki tud már szavakkal fejezni. Bár a szituációk és a mimikája nélkül nem olyan élvezetesek, de azért három apró mondat, a tegnapi vacsoraasztalnál: "Húúú, de illatos ez a majonéz!"; "Milyen szép pocakom van! Mamika, nem simogatod meg?"; [Papi] "Luca, hol vannak a mókusok az üvegből?" [Luca] "Szerintem kiköltöztek!" És persze agya mint a szivacs. Ezt jól jelzi a lassan klasszikussá váló mondat, amit előszeretettel emleget fel bármely időpillanatban: "Trevor buzgón dolgozott a körfűrésszel." (Ez utóbbi idézet Thomas, a gőzmozdony egyik könyvéből való, amit jó, ha párszor olvastunk el neki.)
Marketing: Láthatóan szereti a márkákat. Ez nemcsak abban mutatkozik meg, hogy otthonos mozog a Campona-ban, az Allee-ban vagy éppen a Mammut-ban, hanem abban is, hogy lelkesedik a logókért, amikből mára már elég sokat ismer is (pl. DM, Shell, Spar stb.). Ettől függetlenül remélem, hogy nem a reklámszakmában köt ki. Apropó, hol köt ki: mint a rendszeres és régi olvasóink bizonyára tudják, nem bánnám, ha a zene - leginkább a jazz - irányába fordulna egyszer. És erre talán van is esély: jövünk ma haza a kocsiban délelőtt, és a zseniális John Coltrane legalább annyira zseniális Blue Train című száma szólt, majd fél nappal később, a vacsora közben elkezdte dúdolni a dallamát, és ámélkodó kérdésünkre kijelentette, hogy "ez a vonatos szám".
Vince: Végül de nem utolsó sorban: nagyon izgatott a kistestvér kapcsán. Puszilgatja, simogatja Stell pocakját, rendszeresen szóba hozza, és annak rendje és módja szerint teljesen emberként kezeli, aki egyelőre a mamika hasában lakik. A mai ultrahang vizsgálaton velük volt Luca is, és vagy 5 percig nagyon élvezte, hogy látja a TV-ben Vincét, aki egyébként nagyon fiú, és nagyon egészséges, de erről majd későbbi bejegyzésben.