Még mielőtt újra lezárták volna az EB miatt a schengeni határt, gyorsan átsurrantunk a sógorokhoz. Így most már Luca is járt külföldön. Először - talán nem véletlenül - Bécsbe jutott el, mivel ez a szülei egyik legkedvesebb városa.
Összességében (egy-egy kivételesen rossz tapasztalattól eltekintve) szeretem Budapestet, de azt hiszem, hogy Bécsben is tudnánk élni. Főleg, ha kultúráról és ezen belül is zenéről van szó. Mert, ha Jamie Cullum vagy Madeleine Peyroux koncertre akartunk menni az elmúlt években, akkor bizony "kocsiba be, ablakot le, könyököt ki, 2-esbe be", és irány Hegyeshalom. Most éppen egy Tutenhamon kiállításon tolongutnk, immár hármasban. Nagyon jól éreztük magunkat, és a mennyiség is nagyon emészthető volt. Persze az osztrákok sem találták fel a melegvizet: óránként több ezer embert engednek be kiállítóterembe, így a vitrinekhez a hangoskodó szláv testvérek és a magukat túlzottan otthon érző labancok miatt nehezebb odaférni, mint 40 percen alatt pizzához jutni az Il Treno-nál. Főleg nagy pocakkal. És ezt követően képesek voltunk egy echte Sacher tortáért is sorban állni a Philharmonikerstrasse-n. De megérte hódolnunk édesség-imádatunknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése