Az alvás jó, a jazz jó, a gyerek jó

Csütörtök este Freddy Cole koncerten voltunk a Millenárison. Hosszú idő után végre megint kettesben. Hát ige, nincs jobb dolog Lucánál, de kevés a randevú. Viszont az este és maga a zene iszonyú jó volt. Itthon is, a kocsiban is szól a jazz, de annál mikor élőben nyomják (zongora, gitár, bőgő, dob), nincs jobb. (Nekem még egy trombita azért felfért volna a színpadra.) Az este természetesen megfelelő technikai és logisztikai előkészítést igényelt annak érdekében, hogy el tudjunk szakadni otthonról. A nap második felében sakkoztunk a szoptatásokkal, hogy jó ütemben jöjjön ki az utolsó, vagy egy órával előrébb hoztuk az esti fürdőt és a vacsorát, hogy Bogyóka jól bealudjon, és Müller nagyinak ne legyen olyan nehéz a dolga. De ember tervez, Luca végez. Mintha megérezte volna, hogy le akarjuk passzolni: eszegetett, néha becsukta a szemét, aztán hirtelen felnyitotta, aztán nyammogva "húzta" az időt, mikor is úgy döntöttünk, hogy lehet bármi, indulnunk kell. Papa még tett egy kósza kísérletet az altatásra, de ez is hamvába holt. Így egy kissé nyűgös babócát hagytunk itt a nagyira.
Az ezután történtekért le a kalappal mamikám előtt: amint elmentünk éktelen sírásba tört ki Luca. Ez olyan, hogy egy idő után nem hallasz mást körülötted, csak azt; egyre csak az jár az eszedbe, hogy a budafoki temetőből lassan felkelnek a halottak; hogy a szomszéd biztos most tárcsázza a 112-t; átgondolod, hogy van-e fül-orr-gégész ismerősöd, aki majd rendbe teszi a hallásodat. Ezt 5-7 percig még el is lehet viselni, 5-7 percig még tudja magát bíztatni az ember, hogy "mindjárt megnyugszik a vállamon", de hosszabb ideig már nem könnyű feldolgozni, hogy csinálhatsz bármit (sétálgathatsz, dölöngélhetsz, énekelhetsz - amit a sírástól amúgy sem hallani, rugózhatsz stb.), csak sír és csak rí a gyerek. Ilyenkor, amikor már-már lélekben feladná az ember, még bírni kell egy kicsit, és hinni abban, hogy egyszer megnyugszik. Éva nagyi hitt benne, és negyed óra után szép lassan helyre állt a rend, majd pár perccel később már, mint egy darab fa feküdt a kiscsaj, és aludt - szokásához híven - reggelig.
És persze egy percig nem lehet haragudni Bogyeszre, mert ő még biztos, hogy nem trükközik. Ha sír, akkor valami nincs rendben, és az általa ismert egyetlen kommunikációs csatornát használja ennek kifejezésére. És különben is, elkezdett jönni a foga.