Az előző 3-4 nap sok nyüszögése és a nehéz elalvások idegölő utat sejtettek Sankt Oswald-ba. Hiba volt azonbannem bízni Lucába, mert ez a csajszi egy tündér. Remélem, ezt a hibát nem követjük el többet. A reggeli 6 órás szopi után 7-kor nekiindultunk a 600 km-es útnak. A „mélypont” Győr és Hegyeshalom között volt, amikor némi hasfájás miatt 20-25 perc sírás váltotta fel Miles Davis zenéjét. Utólag azt gondolom, hogy csak az első külföldi út miatti izgalom okozta a sírást, mert, ahogy Ausztriába „léptünk”, elhallgatott a kislány. A gyerekpukikkal vegyített ”seggeni” határon úgy suhantunk át, mintha ott se lett volna. Még szerencse megcsináltattuk a gyerek útlevelét, nagy szükség volt rá.
Bécs előtt ás valamivel 9 után pelenkázás a Corolla hátsó ülésén, majd félóra kaja. Mindeközben középhullámon befogtuk a Kossuthot, mert 9:45-től el kellett páholnunk a jenkiket. Azt nem állítom, hogy Luca végigtombolta pekingi harmadik aranyunkat (mi igen), azt viszont igen, hogy ebédig (Graz utánig) aludt, mint egy angyal. Innen már csak egy laza 2 órás etap, és landoltunk az erdőszéli házikónkban. Nagyon klassz helyen vagyunk, mely újabb bizonyítéka annak, hogy Ausztria az Ausztria. Földig lógó muskátlik, fachwerk-házak ölelte szűk utcák, egyenes járda, frissen kaszált mező. Ez nem Svájc, ahol az emberek „arca is élre vasalt” (copy right rádiókabaré), hanem a fenyők, hegyek, Sparok országa. Ugyanakkor 1450 méteren, ha nem süt oda a nap, elkel a kisbabáknak a meleg ruha kint.Vacsora után Simi végig nyúlt a mózesében, Lucával viszont jó két órás sétálgatás, masszírozás, tornászgatás. Aztán az esti etetés már nyugalmat hozott, olyannyira, hogy a fiúk – Tomi, Márkusz és én – szaunáztunk egy nagyot.
Bécs előtt ás valamivel 9 után pelenkázás a Corolla hátsó ülésén, majd félóra kaja. Mindeközben középhullámon befogtuk a Kossuthot, mert 9:45-től el kellett páholnunk a jenkiket. Azt nem állítom, hogy Luca végigtombolta pekingi harmadik aranyunkat (mi igen), azt viszont igen, hogy ebédig (Graz utánig) aludt, mint egy angyal. Innen már csak egy laza 2 órás etap, és landoltunk az erdőszéli házikónkban. Nagyon klassz helyen vagyunk, mely újabb bizonyítéka annak, hogy Ausztria az Ausztria. Földig lógó muskátlik, fachwerk-házak ölelte szűk utcák, egyenes járda, frissen kaszált mező. Ez nem Svájc, ahol az emberek „arca is élre vasalt” (copy right rádiókabaré), hanem a fenyők, hegyek, Sparok országa. Ugyanakkor 1450 méteren, ha nem süt oda a nap, elkel a kisbabáknak a meleg ruha kint.Vacsora után Simi végig nyúlt a mózesében, Lucával viszont jó két órás sétálgatás, masszírozás, tornászgatás. Aztán az esti etetés már nyugalmat hozott, olyannyira, hogy a fiúk – Tomi, Márkusz és én – szaunáztunk egy nagyot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése