Elég nyugis éjszaka után mi hárman voltunk az elsők lent a nappaliban, de nem sokat kellett várni a többiekre sem. Reggeli közben a lányok hódolhattak listaírási hóbortjuknak, ami után a fiúk levágtattak a völgybe, hogy a cetli alapján bevásároljanak. Ugyan Ausztria, ugyan 21. század, ugyan frekventált turistaparadicsom, de nethez jutni sehol sem lehet. Osztrák pékkisasszony arra a szókapcsolatra, hogy „wireless internet connection”, úgy nézett ki a fejéből, mint egy lekváros buci. Szóval egyelőre nincs net, talán majd holnap valamelyik hotelben. Vissza a hegyre.
Mint annak idején: „Férfi hoz hús! Férfi csihol tűz! Férfi csinál ebéd!” Méghozzá milyen jó kis germán ebéd: 4-5 féle kolbász grillen, friss zöldségek, sajtok. Kaja után pihenés a napos teraszon, ahol számos új dolgot tudtuk meg. Tomitól megtudtuk például, hogy Ármin nem botot tart a kezében, hanem egy Angelika nevű növény üreges szárát (nem csoda, hogy a gyerek első szava annak idején az volt, hogy rigó), Zsófitól, hogy Simi csíkos sapkában nagyon hasonlít Novák Péterhez, és Stelltől, hogy Luca kedvenc dala az úttörő táborokat idéző „Nyár van, nyár van, röpke lepke…” kezdetű nóta, melyet ha meghallott, rögtön álomba merült.Este és az éjszaka kicsit munkásabb volt mindkét családnál, de a négy szülő felváltva meg tudta nézni a Minden végzet nehéz című filmet. Én a közepéből láttam kb. 20 percet, és az elég szórakoztató volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése