Holnap kora reggel indulunk Ausztriába egy hétre. Jelen állás szerint - nekem legalábbis úgy tűnik - kicsivel átgondoltabban kell elindulnunk, mint ahogy ezt eddig tettük Stellel. Az most nem fog működni, hogy randomszerűen bedobálunk 1-2 ruhát a táskába, és irány Hegymagas. Persze az átgondolt készülődésben Eszter sokkal jobb nálam. Ő már 2 napja írja a kis listáit, hogy miket kell vinnünk, miket kell még beszereznünk és miket kell még intéznünk. Mindenesetre Bad Kleinkirchheimben - mivel 1450 m-en fekvő síparadicsomról van szó - előreláthatólag jóval több meleg ruhára lesz szükségünk, ott ugyanis a jövő héten 12-20 C között lesz a hőmérséklet.Mindebben számomra a legfurcsább a cipő lesz, mert vagy 3 hónapja nem volt cipő a lábamon, el is felejtettem, milyen az. Lucának bepakolunk 3-4 sapkát, a korábban megvett kesztyűcskét, vastag hálózsákokat, és az ottani kényelmes alvásához szükséges mózest, melyről Gergő-Kriszta-Ákos gondoskodott. Ezúttal is köszönjük, Luca már most jókat aludt benne.Az ottani arányok egészségesnek tűnnek:
- 4 gyerek (Luca, Simi, Ármin és Nonni kutya) jut 4 felnőttre (Stell, hugi, Tamás és én)
- sógor fotózik, én videózom
- hugiék jól főznek, mi szeretünk enni
- mi nagyon szeretjük a csokit, a Farkas-Müller család pedig csak szereti
Összességében szerencse, hogy a ház, amit kibéreltünk a falu utolsó utcájának a legvégén, közvetlenül az erdőszélen van. Így a Sankt Oswaldot nem fogjuk felsírni békés álmából, és nekünk sem kell alkalmazkodnunk senkihez.
(Ausztriai úti naplónkkal terveink szerinte napról-napra jelentkezni fogunk - feltéve, ha valóban van wifi a faluban.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése