2008. augusztus 31.

Ausztria 2-5. nap

Először is bocsánat, hogy csak most írok, de a Bad Kleinkirchheimben fennálló interpenetráció a Twin Peaks FBI ügynökének, Albert Rosenfieldnek a szavait juttatja eszembe: "Az itteni körülmények új jelentést adnak annak a szónak, hogy primitív!" No de mindegy, újra itthon, újra gépközelben. Most ugyan Luca itt alszik a hasamon, és nem minden betűt látok a klaviatúrán, de legalább nem közlik velem, hogy "Leider...(blablabla)...nur für Hotelgäste...(blablabla)!".

Úgy indultunk ki, hogy hideg lesz, tuti esni fog az eső, és talán esténként (amikor a gyerekek alszanak) lesz időnk buglizni. Hát nem szakadt rólunk a víz, de hideg nem volt, meglepő módon egy csepp eső sem esett, és mivel a három gyerek teljesen más ritmusban élt (mi meg estére teljesen kifingtunk) a Boggle-val sem játszottunk. Annak ellenére, hogy a fenti elképzeléseinkből az ég egy adta világon semmi nem valósult meg, nagyon jól éreztük magunkat: mert baromi cuki gyerekeink vannak, mert szinte végig hétágra sütött a nap, mert a fiúk minden este szaunáztak, mert rengeteg gomba volt a környéken és nagyon jókat főztünk ezekből, mert Árminnal felfedeztük a szőrös borsót, mint új fajt, mert Tomitól sok hülyeséget és néhány okosságot tudtunk meg Darwinról, Tokióról, a meleg felvonulásról, vagy éppen az egykori Szovjetunió fürdési szokásairól, mert Luca és Simi felváltva mosolyogtak, mert Ármin jóéjt puszit adott unokatesója combjára, mert nem volt TV, viszont 4 részletben egy kb. 2 colos képernyővel rendelkező DVD lejátszón megnéztük a Minden végzet nehéz-t, mert úgy ittuk a Radlert, mint a vizet, vagy mert a hűvös estékre jól befütöttünk a cserépkályhába.

És hogy mi történt még? Felvonóval felmentünk 1920 méter magasra, Ármin és Tomi élményfürdőzött, Luca-Stell-Máté kirándult a Feldsee körül, frankó osztrák kolbászokat grilleztünk, öt összekevert 2000 darabos kék eget ábrázoló puzzlet próbáltunk kirakni, amin elvétve tehenet fejő osztrák parasztnénik, vagy éppen bús képű kiskutyák bukkantak fel, orrszívó-porszívóztunk minden 18 év alatti fiatalnál, és próbáltuk elaltatni-megvigasztalni-megetetni-foglalkoztatni-megnevetettni gyerekeinket.

Luca a labancoknál töltött egy hét alatt majdnem elérte az 5 kg-ot (4920 gr), beleszeretett a snugliba (ez egy bébihordozó), olyan betűkombinációkat közöl velünk, mint ejű, nde, ege vagy áó. És nagy köszönet a Gyöngyös-Zsömbölyi családnak a mózesért, mert Lucababa nagyon jókat aludt benne.

Nincsenek megjegyzések: