LUCA ON THE EARTH WITH DIAMONDS! #2

Sziasztok mindannyian lelkes olvasóink, barátaink!
Nehéz elkezdeni ezt a bejegyzést, mert csak közhelyek jutnak az eszembe, de azért megpróbálom.
A legfontosabbal kezdem: olyan csodálatosan erős feleségem van, hogy az elképesztő. Amikor az utolsó utáni erőtartalékait is mozgósította, akkor még tucatnyi erőbombát húzott elő valahonnan. Csak a Jóisten tudja honnan. A tegnap, a ma és a holnapok hőse.
Nekem még most is könnyes a szemem, ahogy azt sokan jósoltátok, mert ez a két csajszi olyan örömet okozott nekem, amilyenben még életemben nem volt részem. Hosszú út végére értünk, és egy még hosszabb kezdődik el, de már nagyon várjuk.
És, hogy hogy is történt: Ott szakadt meg a történet fonala, hogy én tegnap este még hazajöttem pihenni egy kicsit, mert Eszter is lefeküdt, hisz még nem voltak erős fájásai, és amik voltak azok is rendszertelenek voltak. Én hazaérve és megírva a bejegyzést a blogba, a kanapén ülve elaludtam, és szégyellem bevallani, de olyan mélyen, hogy Eszter éjjel 1 és 2 között csörgetett telefonon, hogy lenne, ha mennék, mert "Apa, kezdődik!", de én csak a 2 órakor érkező csörgésre ébredtem fel, amikor már anyósomék majdnem elindultak hozzám, hogy felébresszenek. Pattanás be a kocsiba. Királyhágó utca - Szt. Imre 4 és fél perc. Ez azon túl, hogy szabálytalan, valószínűleg Guiness rekord is.
Beérve kapásból ugrottam az apás szettbe, a szülésznéniknek idejük sem volt feltartani. 2:25-től szerencsére már együtt csináltunk végig mindent. Ekkor már erős fájásai voltak Stellnek, de még nem túl sűrűk. 4 körül mentünk be a szülőszobába, és alternatív módszerek ide, alternatív módszerek oda, Eszternek az ágyon oldat fekve volt a legelviselhetőbb. Tovább fokozódtak a fájások, és intezívebbé is váltak. 6 előtt kicsivel, bő 3 ujjnyi méhszájnál megérkezett tündéri doktornénink, Kocsis Éva. Ekkora már nagyon kezdett Stell elkészülni az erejével, amin egy kis No-Spa segített. Ez hozzájárult a további táguláshoz is, de a méhszáj eltünésére még vérni kellett, azaz nem is akart olyan ütemben eltűnni, ahogy a fájások azt indokolttá tették volna. 6:45-kor oxitocin mellett döntöttünk, ami 7:30-ra meghozta a hatását: a fájások tolófájásokká alakultak, és kezdetét vette a kitolási szakasz. Szegény kicsikémnek végtelen hosszúságúnak tűnt a következő fél óra.
Egész egyszerűen csodálatosan vagyunk kitalálva, főleg a nők. Stell hősiesen nyomott hasból, mi pedig a Váradi Zsófival (a szülésznők gyöngye) és Kocsis Évával serénykedtünk hármasban Eszter körül. 7:55 körül láttam meg Luca első hajtincseit, majd a feje búbját. Innen pedig már úgy csusszant ki, mint egy álom. Ekkor már mindketten keveset láttunk, Eszter a kimerültségtől, én a könnyeimtől.
Végtelen sok érzés kavarog bennünk, és biztos napok fognak eltelni, mire minden összeáll, és mire mindent felfogunk a történtekből. Úgyhogy egyelőre ennyi, és a lenti videó, amin látszik, milyen csodaszép gyermekünk született (bocs a furcsa zajokért, itt-ott sírtunk örömünkben). Dús, sötét haj. Hosszú, gitáros körmök. Utánozhatatlan ajakbiggyesztés. Kemény fej, akár az apjának (a szülés alatt szinte semmit sem deformálódott a buksija). Tündéri, igéző szemek, akár az anyjának. Egyszóval gyönyörű!

Még egyszer köszönjük a sok pozitív energiát, a sok jókívánságot!