Luca "long run"-on van

Az a helyzet, hogy ez a gyerekgondozás, -nevelés, amikor Luca alszik vagy eszik, akkor nagyon szimpla, minden más esetben dilemmák egész sorával kell szembe néznünk. Most éppen a "miért sír a babánk" klasszikus Nök Lapja Café topicindító kérdést boncolgatjuk, de vagy öt napja. Miután élő ember nem tudott magyarázatot adni a jelenségre, mindenki azt a választ adta, hogy "fáj a pocija". Ez egyébként valószínű is, mivel szegény olyan lábfelhúzó és hasizomerősítő munkát végez a nap nagyrészében, hogy azt sok step-aerobic oktató is megirigyelné. No, miután a hasfájást valószínűsítettük, nekiláttunk megtalálni az ellenszert. Természetesen ez egy újabb olyan kérdés, amiben tucatnyi megoldási lehetőség közül kell kiválasztani a megfelelőt úgy, hogy minden ellenszernek hangos és népes rajongótábora van, akik nem rejtik véka alávéleményüket, sőt az ő ultimate problémamegoldó szerükön túli dolgokat egyenes ördögtől valónak tekintik. Ilyen technikai körülmények között nincs más lehetőségünk, mint amit, ha jól emlékszem Kriszta barátnőnk csinált végig Gergővel: kipróbáljuk az összes lehetőséget szép sorjában. Persze lehet úgy fogunk járni, mint ők: mire végére értek a különböző teáknak, tornáknak, csodaitókáknak Gergő ki is nőtte a hasfájását.
Szóval először kezdtük a hasrafektetéssel. Ez a megoldás csak abban az esetben vált be, amikor a vállunkon már elaludt Luca, így eleve nem fájt a hasa. Aztán jött az édeskömény tea. Ez a tea arra hivatott, hogy a szeleket kihajtsa a kicsiből. Egy probléma van csak vele: ha rosszul gondoljuk és nem hasfájás miatt nyűgös, akkor ez annyit szelet gerjeszt odabent, hogy attól fog fájni a pocakja. Mindenesetre nekünk nem nagyon vált be, mert ugyan Luca benyakalt belőle férfiembereket is megszégyenítő mennyiséget, de a pisis pelenkák megduplázódásán túl nem igazán történt változás. Aztán jött a torna meg a hassimogatás. Ezek is kb. olyan "találati aránnyal" működnek, mint a hazai időjáráselőrejelzők. Van, hogy segített, van, hogy nem. Most éppen a Grippe Waternél tartunk, ami úgy tűnik pillanatnyilag, hogy az eddigi legjobb megoldás, de persze várjuk ki a végét.
Hasonló dilemma a cumi vs. nem cumi kérdés. Nem mennék bele a két tábor érvrendszerébe, mert akkor újra elbizonytalanodunk, hogy jól tettük-e, hogy vettünk cumit a kicsinek. Mindenesetre mivel - ahogy fent írtam - olyan mennyiségű teát képes meginni, ami már ijesztő, kezdtünk arra gyanakodni, hogy a cumisüvegből való teaivással, csak a szopóreflexét akarja kielégíteni, így a vétel mellett döntöttünk. Egyelőre a végzetes rászokás nem veszélyezteti Lucababát, ugyanis túl sokszor nem kell neki, ha meg kell, akkor sem tartja bent hosszú ideig. Szóval az esetek nagy részében el van nélküle.

Sorolhatnám még a napi szinten felmerülő kérdéseket, de mielőtt bárki azt hinné, hogy nekünk rossz, inkább valami örömhírrel zárom le ezt a post-ot. Nagylaj barátunk - aki hál'istennek még nálam is fanatikusabb Kimi Raikkönen szurkoló - mindig azzal bíztat, mikor Kimi a szabadedzéseken valamivel lassabb a vetélytársaknál, hogy "Kimi long run-on van!", ami azt jelenti, hogy megvannak a megfelelő beállítások, így nem egy-egy gyors kört próbál meg menni, hanem megtankoltan, a versenyt szimulálva köröz a pályán, ami a plusz súly miatt ugyan lassabbá teszi a többieknél, de mindenképpen hasznos a verseny szempontjából. Szóval, bár fentiekből úgy tűnik, hogy mama-papa nem találta még meg a megfelelő beállításokat Lucánál, valószínűleg azok mégis meg vannak, mert a csajszi most már harmadik éjszaka long run-on van, azaz 6-6 és fél órákat alszik egyhuzamban, ezzel is nyugalmat biztosva versenymérnökeinek.

Lent ritka napközbeni alvásainak egyike: